Internal PageRank: teljes útmutató

Az internal PageRank a PageRank-modell alkalmazása a saját webhelyed linkhálójára: megmutatja, hogyan oszlik el a belső linkek által közvetített érték az oldalaid között. Minden oldal a kimenő linkjei között osztja szét a saját súlyát, így a szerkezet, a hubok és a sablonlinkek döntik el, mely oldalak kapnak sokat és melyek keveset. A modell döntési eszköz, nem a Google pontos számítása.

Alapfogalmak

A PageRank eredetileg a teljes web linkgráfjára kidolgozott modell volt: egy oldal annál fontosabb, minél több és minél fontosabb oldal linkel rá. Az internal PageRank ugyanezt a gondolatot csak a te webhelyed határain belül alkalmazza. A gráf csúcsai a saját URL-jeid, az élek a köztük futó belső linkek, a kérdés pedig az, hogy ebben a zárt hálóban hová gyűlik a súly. A fogalom nem egy Google-termék neve, hanem egy elemzési keret, amelyet SEO-szakemberek és crawler eszközök használnak a belső linkszerkezet értékelésére.

Fontos elválasztani a modellt a valóságtól. A Google mai rangsorolási rendszerében a PageRank pontos formája, súlya és paraméterei nem nyilvánosak. Amit itt számolunk, az egy egyszerűsített, jól érthető közelítés, amely arra jó, hogy a szerkezeti döntéseidet összehasonlíthatóvá tegye: melyik változat juttat több súlyt egy fontos oldalra, és melyik szórja szét feleslegesen. Ha azt kérdezed, mi rontja el a gyakorlatban az érték áramlását (átirányítás, nofollow, noindex, canonical, törött vagy JavaScriptből generált link), az a link equity útmutató témája.

A modell szótára

Fogalom	Jelentés az internal PageRank modellben
Linkgráf	A webhely URL-jei és a köztük futó belső linkek hálója
Véletlen szörföző	Elképzelt látogató, aki linkről linkre kattint, és néha véletlen oldalra ugrik
Csillapítási tényező (d)	Annak valószínűsége, hogy a szörföző linket követ, nem pedig véletlen oldalra ugrik
Kimenő link	Egy oldalról induló belső link; az oldal súlya ezek között oszlik meg
Belső link pontszám	A crawler eszközök által számolt, a PageRank-gondolatra épülő relatív érték
Hub	Olyan oldal, amely sok rokon oldalra linkel, és maga is sok linket kap
Sablonlink	Menüben, láblécben vagy oldalsávban minden oldalon megjelenő link

Miért érdemes modellben gondolkodni?

A belső linkelés napi gyakorlatában a legtöbb döntés ösztönös: ide tegyünk egy linket, oda egy kapcsolódó cikkek blokkot. A modell ezeket a döntéseket számszerűsíthetővé teszi. Nem azt mondja meg, hányadik leszel egy kulcsszóra, hanem azt, hogy a webhely saját szerkezete melyik oldalt kezeli fontosnak. Ha a legértékesebb kategóriaoldalad a belső pontszám szerint a középmezőnyben van, miközben egy régi adatvédelmi oldal a lista élén áll, a szerkezet nem azt kommunikálja, amit szeretnél.

A modell másik haszna a közös nyelv. Egy fejlesztőnek, szerkesztőnek vagy ügyfélnek könnyebb elmagyarázni, hogy a lábléc tizenöt linkje minden oldalon elvesz egy szeletet a súlyból, ha van mögötte egy egyszerű, ellenőrizhető számítás. Ezért az útmutató második felében egy kis példán kézzel is végigszámoljuk a folyamatot.

Hogyan működik?

A PageRank-modell alapötlete a véletlen szörföző. Képzelj el egy látogatót, aki a webhelyed egy oldalán áll, és minden lépésben két dolog közül választ. Nagy valószínűséggel, ezt jelöli a d csillapítási tényező, rákattint az oldal egyik kimenő linkjére, egyenlő eséllyel választva közülük. Kis valószínűséggel, vagyis 1 - d eséllyel, abbahagyja a kattintgatást, és egy teljesen véletlen oldalon folytatja. Ha ezt a sétát nagyon sokáig futtatod, minden oldalra kiszámolható, a séta idejének mekkora hányadát tölti ott a szörföző. Ez az arány az oldal PageRank-értéke.

Az eredeti, 1998-as tanulmányban a szerzők a csillapítási tényezőre 0,85 körüli értéket használtak példaként. Ezt a számot itt is csak illusztrációra vesszük át, emlékezetből, és nem állítjuk, hogy a Google ma is ezt, vagy egyáltalán ilyen formájú paramétert használ. A modell logikáját azonban jól mutatja: a súly nagy része a linkeken áramlik, egy kisebb része pedig minden oldalra egyenlően jut, így egyetlen oldal sem esik nullára.

Az egyszerűsített képlet

Egy N oldalas webhelyen egy tetszőleges X oldal értéke egy lépésben így számolható: PR(X) = (1 - d) / N + d × összeg[ PR(Y) / L(Y) ], ahol az összegzés minden olyan Y oldalra fut, amely linkel X-re, és L(Y) az Y oldal kimenő belső linkjeinek száma. A képlet első tagja a véletlen ugrás, a második a linkeken átfolyó rész. Kiindulásnak minden oldal ugyanazt az 1 / N értéket kapja, majd a számítást addig ismétled, amíg az értékek már alig változnak.

Mi következik a képletből a szerkezetre nézve?

Az érték megoszlik. Ha egy oldalnak 4 kimenő linkje van, mindegyik a továbbadott súly negyedét viszi; ha 40, akkor a negyvenedét. Minden új link hígítja a többit.
A forrás számít, nem csak a darabszám. Egy erős oldal egyetlen linkje többet ér, mint sok gyenge oldal linkje együtt.
A visszalinkelés visszaforgat. Ha a részletes oldalak visszalinkelnek a hubra, a hub súlya nő, és ezt tovább tudja adni.
A sablonlinkek mindenhol jelen vannak. Egy menüben vagy láblécben szereplő cél minden oldalról kap egy szeletet, ezért a sablon összetétele az egész eloszlást meghatározza.

Lapos és mély szerkezet

A lapos szerkezetben a legtöbb oldal kevés kattintásra van a kezdőlaptól, a súly gyorsan szétterül, és az oldalak értékei közel kerülnek egymáshoz. A mély szerkezetben a súly lépcsőnként hígul, a láncok végén lévő oldalak keveset kapnak. Egyik sem jó vagy rossz önmagában: a kérdés, hogy a súly a fontos oldalaidnál gyűlik-e össze. Erről a site architecture útmutató és a click depth útmutató részletesebben is ír; az internal PageRank ezt a szerkezeti képet egy számmal egészíti ki.

Fő módszerek

Az internal PageRanket háromféleképpen használhatod: kézzel számolva egy kis modellen, hogy megértsd a mechanikát; crawler eszközzel a teljes webhelyre, hogy lásd a tényleges eloszlást; és döntési szabályokkal, hogy a számokból konkrét linkelési lépés legyen. A három együtt ad teljes képet.

Kidolgozott példa: négyoldalas webhely kézzel

Vegyünk egy szándékosan apró, kitalált webhelyet, csak illusztrációnak. Négy oldala van: a kezdőlap (K), egy témahub (H), és két cikk (A és B). A linkek a következők:

K linkel: H, A (2 kimenő link)
H linkel: K, A, B (3 kimenő link)
A linkel: K, H (2 kimenő link)
B linkel: K (1 kimenő link)

Legyen d = 0,85 és N = 4. Kiinduláskor minden oldal értéke 0,25. A véletlen ugrás tagja minden oldalra (1 - 0,85) / 4 = 0,0375. Az első körben a K oldal három forrásból kap: H-tól 0,25 / 3 × 0,85 ≈ 0,071, A-tól 0,25 / 2 × 0,85 ≈ 0,106, B-től 0,25 / 1 × 0,85 ≈ 0,213. Ezekhez hozzáadva a 0,0375-öt a K értéke az első kör után körülbelül 0,427. Ugyanígy H a K-tól és A-tól kap 0,106-ot, összesen 0,25-öt; A a K-tól 0,106-ot és H-tól 0,071-et, összesen körülbelül 0,215-öt; B csak H-tól kap 0,071-et, így körülbelül 0,108 lesz.

Ha a számítást sokszor megismétled (egy rövid szkripttel ez másodpercek alatt megvan), az értékek beállnak: K ≈ 0,331, H ≈ 0,289, A ≈ 0,260, B ≈ 0,119. Az összeg továbbra is 1, csak az eloszlás változott. A B cikk a leggyengébb, mert egyetlen forrása a hub, és ott is három felé oszlik a súly.

Most tegyük fel, hogy B a legfontosabb cikkünk, mert az konvertál. Adjunk hozzá egyetlen kontextuális linket A-ból B-re, így A-nak három kimenő linkje lesz. Újraszámolva: K ≈ 0,328, H ≈ 0,247, A ≈ 0,247, B ≈ 0,178. B értéke nagyjából másfélszeresére nőtt, de nem ingyen: H és A értéke csökkent, mert A súlya most három felé oszlik, és kevesebb jut vissza a hubra. A tanulság általános: egy új link mindig átrendez, a kérdés az, hogy a nyereség a fontos oldalnál jelentkezik-e, és elfogadható-e a veszteség máshol.

Oldal	Eredeti szerkezet	A → B link után	Változás
K (kezdőlap)	0,331	0,328	kis csökkenés
H (hub)	0,289	0,247	csökkenés
A (cikk)	0,260	0,247	csökkenés
B (cikk)	0,119	0,178	jelentős növekedés

Crawler eszközök belső pontszáma

Valódi webhelyen a kézi számolás nem járható, de több elterjedt crawler, például a Screaming Frog és a Sitebulb, a bejárt linkgráfból egy PageRank-szerű belső pontszámot számol. A pontszám neve, skálája és pontos számítása eszközönként eltér, ezért két eszköz számait nem érdemes egymással összevetni, és egyik sem azonos a Google belső értékével. Arra viszont kiválóak, hogy ugyanazon az eszközön belül rangsorold az oldalaidat, és két bejárás között lásd, hová mozdult a súly egy szerkezeti változtatás után.

A gyakorlati menet egyszerű: teljes bejárás, a belső pontszám oszlop exportja, majd összevetés azzal a listával, amely szerint üzletileg fontosak az oldalak. A két rangsor közti eltérés a munkalista.

Döntési szabályok: melyik oldalt tápláld?

Helyzet	Döntés
Üzletileg fontos oldal, alacsony belső pontszám	Kapjon kontextuális linket 2 vagy 3 erős, témában rokon oldalról, és szerepeljen a hubján
Kevésbé fontos oldal, magas pontszám	Vizsgáld meg, sablonlinkből kapja-e; ha igen, mérlegeld, kell-e mindenhol
Erős oldal kevés kimenő linkkel	Jó forrás: innen linkeld a táplálandó oldalakat
Erős oldal nagyon sok kimenő linkkel	Gyenge forrás egyenként; előbb a linklista tisztítása
Hub, amelyre a részletes oldalak nem linkelnek vissza	Minden részletes oldal linkeljen vissza a hubra
Oldal, amely a gráfban nem is szerepel	Árva oldal; előbb bekötés, lásd az orphan page javítás útmutatóját

A szabályok nem küszöbértékek. Hogy mi számít alacsony pontszámnak, azt a saját webhelyed eloszlása adja: érdemes például a fontos oldalakat a teljes lista felső negyedével összevetni, de ez saját munkaszabály, nem iparági norma.

Gyakori hibák

A modell egyszerű, ezért könnyű túl sokat vagy rossz dolgot kiolvasni belőle. Az alábbi hibák a leggyakoribbak, amikor valaki az internal PageRank alapján kezd átalakítani egy webhelyet.

A pontszám abszolút igazságként kezelése

A crawler pontszáma egy modell eredménye, nem a Google értékelése. Ha egy oldal pontszáma magas, az csak annyit jelent, hogy a te linkszerkezeted szerint központi helyen van. Hogy rangsorol-e, az a tartalmon, a keresési szándékon, a külső linkeken és sok más tényezőn is múlik. A pontszámot mindig relatívan olvasd: melyik oldal erősebb melyiknél, és hogyan változott az eloszlás.

PageRank-szobrászat a régi recept szerint

Régi gyakorlat volt, hogy nofollow attribútummal próbálták a súlyt a fontos oldalak felé terelni. Emlékezetből: a Google évekkel ezelőtt jelezte, hogy ez nem működik úgy, ahogy remélték, mert a nofollow link is része a megoszlásnak. Hogy pontosan mi történik ma a nofollow és más jelölések esetén, az a link equity útmutató témája. Itt elég annyi: a súlyt a linkek elhagyásával vagy hozzáadásával alakítsd, ne jelölésekkel próbáld elzárni.

Túl sok sablonlink

A mega-menü és a zsúfolt lábléc minden oldalon ugyanazokat a célokat táplálja. Ha a menüben száz link van, minden oldal súlyának jelentős része ezekre megy, és a tartalmon belüli, valóban releváns linkekre kevés marad. A navigációs linkek és a footer linkek útmutatója segít eldönteni, mi maradjon a sablonban.

A kimenő linkek számának figyelmen kívül hagyása

Sokan csak azt nézik, hány bejövő linket kap egy oldal, azt nem, hogy a forrásoldalakon hány más link osztozik a súlyon. Egy kategóriaoldal, amely kétszáz terméket listáz, mindegyiknek csak egy vékony szeletet ad, akkor is, ha maga erős. A kidolgozott példában is ez történt: amikor A-nak harmadik kimenő linkje lett, a meglévő két célja kevesebbet kapott. Mielőtt egy oldalt forrásnak választasz, nézd meg a kimenő belső linkjeinek számát is, és ha szükséges, előbb tisztítsd a listát.

További gyakori hibák

Minden oldalt táplálni akarni: ha mindenre linkelsz, semmi nem emelkedik ki.
Csak a kezdőlapról linkelni: a kezdőlap erős, de ha onnan száz cél indul, egyenként keveset ad.
A hubok elhanyagolása: a hub gyűjti és továbbosztja a súlyt; ha nincs visszalinkelés, ez a kör megszakad.
Egyetlen bejárás alapján dönteni: a változást két bejárás összevetése mutatja meg.
A modellt az olvasó rovására optimalizálni: egy link, amely a látogatónak értelmetlen, a modellben is gyanús megoldás.

Mérés

Az internal PageRank mérésének célja nem egy szép szám, hanem annak igazolása, hogy a súly a fontos oldalaidhoz került. Ehhez kiinduló állapot, egy vagy több szerkezeti változtatás és egy összehasonlító bejárás kell. A mérés annál hasznosabb, minél kevesebb dolgot változtatsz egyszerre, mert akkor látod, melyik lépés mit okozott.

Munkafolyamat lépésről lépésre

Készíts listát az üzletileg fontos oldalakról, és rangsorold őket.
Futtass teljes bejárást, és exportáld a belső pontszámot, a bejövő belső linkek számát és a kattintási mélységet.
Vesd össze a két rangsort; jelöld azokat az oldalakat, ahol a fontosság és a pontszám nagyon eltér.
Minden jelölt oldalhoz keress 2 vagy 3 erős, témában rokon forrásoldalt, és ott helyezz el kontextuális linket.
Ellenőrizd a hubokat: minden részletes oldal linkeljen vissza, és a hub linkeljen minden részletes oldalra.
Néhány hét múlva futtass újabb bejárást ugyanazzal a beállítással, és vesd össze az értékeket.
Kösd össze a szerkezeti változást a Search Console adataival: megjelenések, átlagos pozíció, feltérképezési dátum a célzott oldalakon.

Ellenőrzőlista

Ugyanazzal az eszközzel és beállítással készült-e mindkét bejárás?
A fontos oldalak a belső pontszám szerinti lista felső részébe kerültek-e?
Csökkent-e a sablonlinkek aránya az oldalankénti összes linkben?
Minden hub kap-e visszalinket a saját részletes oldalairól?
Maradt-e olyan fontos oldal, amely csak egyetlen forrásból kap linket?
Van-e olyan új link, amely az olvasónak nem ad értelmes következő lépést?
Dokumentáltad-e, mit változtattál és mikor, hogy a Search Console adatait össze tudd kötni vele?

A Search Console oldali hatást óvatosan értékeld. A rangsor sok okból mozog, ezért egy belső linkelési változtatás hatását csak valószínűsíteni tudod, bizonyítani ritkán. Ha több, hasonló helyzetű oldalból csak egy részt módosítasz, és a többit változatlanul hagyod, az összevetés már sokkal beszédesebb, mint egyetlen oldal előtte és utána állapota.

Saját döntési szabály a kiértékeléshez

Munkaszabályként jól bevált, hogy egy szerkezeti változtatást akkor tekintesz sikeresnek, ha a célzott oldalak belső pontszáma az összehasonlító bejárásban egyértelműen feljebb került a saját listádon, és közben egyetlen másik fontos oldal sem esett vissza érdemben. Ha a célzott oldal emelkedett, de egy másik kulcsoldal zuhant, a változtatás csak átrakta a problémát. Ez nem iparági szabvány, hanem egy egyszerű, következetesen alkalmazható mérce, amely megóv attól, hogy csak a nyertes oldalakat nézd.

Kapcsolódó részletes útmutatók

Az internal PageRank a belső linkelés modellje, a többi útmutató a gyakorlati eszközeit írja le. A témakör egészét a belső linkelés összefoglaló oldala mutatja be; ha az a kérdés, mi szivárogtatja el vagy blokkolja az értéket, és hogyan áramlik be a külső linkekből, olvasd a link equity útmutatót.

Melyik útmutatót mikor olvasd?

Ha az alapokkal kezdenéd, a belső linkelés teljes útmutató írja le a linkaudit és a linktérkép menetét.
Ha a táplálandó oldalakhoz anchort választasz, az anchor text útmutató, az exact match anchor és a partial match anchor oldal segít.
Ha a sablonlinkeket tisztítod, a navigációs link, a footer link és a breadcrumb linkelés útmutatója a kiindulópont.
Ha a cikkek közti automatikus linkblokkokon dolgozol, nézd meg a related articles útmutatót.
Ha a klaszterszerkezetet terveznéd újra, a topic cluster és a pillar page útmutató ad keretet; a hub-and-spoke modell és a topic cluster linkelés külön útmutatója hamarosan érkezik.

Hogyan épül egymásra a sorozat?

Az olvasási sorrend a munka sorrendjét követi. Először a modellt érted meg, ezt adja ez az útmutató: hogyan oszlik el a súly, mit jelent a csillapítási tényező, és mit mutat a crawler pontszáma. Ezután jön a gyakorlati akadályok feltérképezése a link equity útmutató alapján, mert egy jó szerkezet sem ér sokat, ha a linkek egy része átirányításon vagy törött URL-en keresztül vezet. Harmadik lépésként a linkek típusai következnek: a kontextuális, a navigációs, a lábléc- és a breadcrumb-linkek mind másképp hatnak az eloszlásra, és mindegyiknek megvan a maga helye.

Végül a klaszterszintű tervezés zárja a kört. Ha a hubjaid rendben vannak, a részletes oldalak visszalinkelnek, és a sablonlinkek csak a valóban szükséges célokat táplálják, a belső pontszám eloszlása magától közelít ahhoz a rangsorhoz, amelyet üzletileg szeretnél. Érdemes a mérés fejezetben leírt munkafolyamatot negyedévente megismételni, és minden körben ugyanazt a táblázatot vezetni, hogy a változások hosszabb távon is követhetők legyenek.