Click depth: teljes útmutató

A click depth, magyarul kattintási mélység, azt mutatja meg, hány kattintással lehet eljutni egy oldalra a kezdőlapról a belső linkeken keresztül. Minél mélyebben van egy oldal, annál nehezebben találja meg a látogató és a kereső, és annál gyengébb fontossági jelzést kap. A cél az, hogy a fontos oldalak kevés kattintásra legyenek, logikus útvonalon.

Alapfogalmak

A kattintási mélység egy egyszerű mérőszám: a kezdőlap mélysége nulla, az onnan közvetlenül linkelt oldalaké egy, az azokról linkelt, de a kezdőlapról közvetlenül el nem érhető oldalaké kettő, és így tovább. Minden oldalnak az a mélysége, amilyen hosszú a legrövidebb belső linkút a kezdőlaptól hozzá. Ha egy oldalra több úton is el lehet jutni, mindig a legrövidebb számít.

A fogalom azért fontos a keresőoptimalizálásban, mert a kereső is linkeken keresztül fedezi fel a webhelyet, és a kezdőlap általában az egyik legerősebb, leggyakrabban lekért oldal. Ami a kezdőlaphoz közel van, azt a kereső hamar megtalálja és gyakrabban újra is látogatja. Ami mélyen van, az ritkábban kerül sorra. A mélység emellett a webhely saját üzenete is arról, mit tart fontosnak: amit a tulajdonos a kezdőlap közelébe tesz, azt kiemeli.

A legfontosabb fogalmak

Fogalom	Jelentés	Megjegyzés
Kattintási mélység	A kezdőlaptól mért legrövidebb belső linkút hossza	Crawler programmal mérhető
URL-mélység	Hány mappaszint van az URL útvonalában	Nem ugyanaz, mint a kattintási mélység
Sekély oldal	Kevés kattintásra elérhető oldal	Könnyen felfedezhető, erősebb jelzés
Mély oldal	Hosszú linkút végén lévő oldal	Lassabban felfedezett, gyengébb jelzés
Elérhetetlen oldal	Amelyhez nem vezet belső linkút	Árva oldal, mélysége nem értelmezhető

Kattintási mélység és URL-mélység

A két fogalmat gyakran összekeverik. Az URL-mélység azt jelenti, hány perjellel elválasztott szint van a címben, például a /termekek/cipok/futocipok/modell/ négy szintet mutat. A kattintási mélység viszont a linkekből adódik. Egy négyszintes URL-lel rendelkező oldal is lehet egy kattintásra, ha a kezdőlap közvetlenül linkel rá. Fordítva: egy rövid, egyszintes URL-lel rendelkező oldal is lehet nagyon mélyen, ha csak egy hosszú lapozási lánc végén érhető el. A kereső szempontjából a linkút számít, az URL formája nem.

Mi nem a click depth feladata?

A tartalom minősége. Egy gyenge oldal attól, hogy közel kerül a kezdőlaphoz, nem lesz jobb.
Az indexelés garantálása. A sekély mélység segíti a felfedezést, de az indexelési döntés más tényezőkön is múlik.
A teljes webhelystruktúra. A mélység a site architecture egyik mutatója, nem az egész.

Hogyan működik?

A kereső a webhelyet egy gráfként járja be: az oldalak a csomópontok, a linkek az élek. A kezdőlapról indulva lekéri a linkelt oldalakat, azokból újabb linkeket gyűjt, és így halad tovább. A felfedezés sorrendje nem feltétlenül szigorúan szintenként halad, mert a kereső sok jelzés alapján rangsorolja a lekérendő URL-eket, de a gyakorlatban a kezdőlaphoz közeli oldalak hamarabb kerülnek sorra.

A mélység a fontosság érzékelésére is hat. A sok belső linket kapó, sekély oldalak általában a webhely központi oldalai, és a kereső ezeket jellemzően gyakrabban keresi fel. A mélyen fekvő oldalak kevesebb linket kapnak, ritkábban kerülnek feltérképezésre, és a változásaik is később jutnak el az indexbe. Nagy webhelyeken ez különösen érezhető, mert ott a crawl budget is korlát lehet.

Mi növeli a mélységet?

Lapozási láncok. Ha egy listaoldal csak a következő oldalra linkel, a harmincadik oldalon lévő elemek harmincnál is több kattintásra kerülhetnek.
Túl sok kategóriaszint. Minden közbenső szint egy újabb kattintás.
Csak dátum szerinti archívum. A régi tartalmak idővel egyre mélyebbre csúsznak.
Hiányzó kontextuális linkek. Ha a cikkek nem linkelnek egymásra, csak a hierarchia marad útvonalnak.
Csak szűrőn vagy keresőn keresztül elérhető tartalom. A kereső nem tölt ki űrlapokat, és a belső keresőt sem használja úgy, mint egy látogató.

Miért a kezdőlap a kiindulópont?

A kattintási mélységet hagyományosan a kezdőlaptól mérik, mert a legtöbb webhelyen ez az oldal kapja a legtöbb külső linket, és a kereső is jellemzően innen ismeri meg a webhelyet. Ez azonban egyszerűsítés. Ha egy mély oldalra sok külső link mutat, vagy egy népszerű belépő oldalról közvetlenül elérhető, a kereső hamarabb megtalálhatja, mint amit a kezdőlaptól mért mélység sugallna. A mélység ezért jó közelítés, de nem az egyetlen tényező: a belső linkek száma, a linkelő oldalak fontossága és a külső linkek együtt alakítják, mennyire könnyen elérhető egy oldal a kereső számára.

A mélység hatása a látogatóra

A kattintási mélység nem csak keresőoptimalizálási kérdés. Minden felesleges kattintás egy újabb pont, ahol a látogató feladhatja a keresést. Ha egy fontos információhoz öt menüszinten kell átverekednie magát, sokan inkább visszalépnek a találati listára. A sekély, jól tagolt struktúra ezért egyszerre szolgálja a keresőt és az embert.

Egy egyszerű számolás

Képzeljünk el egy blogot, amelynek archívuma oldalanként egy fix számú bejegyzést mutat, és minden oldal csak a következőre és az előzőre linkel. A legújabb bejegyzések egy kattintásra vannak a kezdőlapról. Egy régebbi bejegyzés mélysége nagyjából annyi, ahányadik archívumoldalon szerepel, plusz egy. Minél több bejegyzés gyűlik össze, annál mélyebbre kerülnek a legrégebbiek. Ez nem hiba a sablonban, hanem a lineáris lapozás természetes következménye, és pont ezért kell tudatosan ellensúlyozni.

Fő módszerek

A kattintási mélység csökkentésének több eszköze van. Egyik sem egyedül üdvözítő; a legjobb eredményt általában az adja, ha a struktúrát és a belső linkelést együtt javítod. Az alábbi módszerek a leggyakrabban használtak, a legegyszerűbbtől a legnagyobb beavatkozásig.

1. Kategóriák és hubok

A leghatékonyabb módszer a tartalom tematikus csoportosítása. Ha minden témának van egy hubja, amely közvetlenül linkel a hozzá tartozó oldalakra, és a hubok a főmenüből elérhetők, a részletes oldalak két kattintásra kerülnek a kezdőlaptól. Ez a pillér és cluster felépítés lényege, amelyet a content SEO tervezésben is használnak.

2. Kontextuális belső linkek

A szövegben elhelyezett linkek rövidítik az utakat a hierarchián belül és keresztben is. Ha egy népszerű, sekély oldal egy releváns bekezdésben egy mélyebb oldalra linkel, az utóbbi mélysége egy szinttel a forrásoldal alá kerül. Ez a módszer azért jó, mert egyszerre csökkenti a mélységet és ad tematikus kontextust.

3. Okosabb lapozás

A pagination felépítése nagyban befolyásolja a mélységet. Ha a lapozó nem csak a szomszédos oldalakra linkel, hanem több oldalszámra, vagy az első, utolsó és néhány közbenső oldalra, a hosszú láncok lerövidülnek. Egy másik megoldás, ha a lista kisebb, tematikus részlistákra bomlik, így egyik lista sem lesz túl hosszú.

4. HTML sitemap és indexoldalak

Nagy webhelyeken egy HTML sitemap vagy témánkénti indexoldal valódi belső linkeket ad a mélyebb oldalakra. Az XML sitemap ezzel szemben nem csökkenti a kattintási mélységet, mert nem belső link, csak URL-lista a kereső számára.

5. Morzsamenü

A morzsamenü önmagában nem csökkenti egy oldal mélységét, mert felfelé, a szülőoldalak felé linkel. Közvetve mégis segít: a szülőoldalak több belső linket kapnak, és a látogató könnyen visszajut a hierarchia magasabb szintjeire, ahonnan újabb oldalakat fedezhet fel.

6. Kiemelt modulok

Kapcsolódó cikkek, népszerű termékek, legfrissebb frissítések: ezek a modulok a sablonban helyeznek el linkeket, és jól választva a fontos, de mély oldalakat közelebb hozzák. A buktató az, hogy ha minden oldalon ugyanazt a néhány oldalt emelik ki, azok felé irányul minden jelzés, a többi pedig mély marad.

Döntési szabály: mit hozz közelebb?

Oldaltípus	Javasolt helyzet	Eszköz
Fő kategóriák, pilléroldalak	A kezdőlapról közvetlenül elérhető	Főmenü
Hubok, alkategóriák	A fő kategóriákról közvetlenül	Kategóriaoldal, morzsamenü
Bevételt hozó vagy sokat keresett oldalak	A lehető legsekélyebben	Kiemelt modul, kontextuális link
Részletes cikkek, termékek	A hubjukról közvetlenül	Hubon belüli listák, rövid lapozás
Archív, alacsony értékű oldalak	Lehetnek mélyebben	Archívum, lapozás

Kidolgozott példa: webáruház termékei

Egy webáruházban a termékek egy kategórián belül lapozással érhetők el. A kategória elején a legújabb termékek állnak, a régebbi, de jól fogyó darabok a sokadik oldalon. A crawl azt mutatja, hogy ezek a termékek mélyen vannak, és a szervernapló szerint a Googlebot ritkán kéri le őket. A javítás három lépésből áll: a kategóriát alkategóriákra bontják, így egyik lista sem lesz hosszú; a lapozó több oldalszámot mutat; és a kategória tetejére egy kiemelt modul kerül a legfontosabb termékekkel. A kulcstermékek így néhány kattintásra kerülnek.

Kidolgozott példa: tudástár régi cikkei

Egy tudástárban a cikkek csak a megjelenési sorrendben érhetők el. A régi, de alapozó cikkek mélyen vannak, pedig a legtöbb új cikk ezekre építene. A megoldás: minden témához hub készül, a hubok a főmenübe kerülnek, és az új cikkek szövegében kontextuális linkek mutatnak az alapozó cikkekre. A régi cikkek mélysége így nem a koruktól, hanem a témájuktól függ.

Gyakori hibák

A kattintási mélységgel kapcsolatos hibák nagy része nem szándékos. A struktúra az évek során magától mélyül, és ritkán ellenőrzi valaki. Az alábbi minták a leggyakoribbak.

A hibák listája

Csak a lapozásra épülő elérés. A lista alján lévő elemek mélysége a lista hosszával nő.
JavaScripttel betöltött „további elemek” gomb. Ha a gomb nem valódi linket ad, csak kattintásra tölt be újabb elemeket, a kereső nem biztos, hogy eljut a lista végéig.
Árva oldalak. Ezeknek nincs mélységük, mert nem vezet hozzájuk link. Az orphan page útmutató foglalkozik velük részletesen.
A mélység mérése a sitemapból. A sitemap nem mondja meg, hány kattintásra van egy oldal. Crawl kell hozzá.
Minden oldal a láblécben. A mélység papíron csökken, de a fontossági jelzés szétoszlik.
Szűrőkombinációk. A szűrős navigáció rengeteg sekély, de értéktelen URL-t hoz létre. Erről a faceted navigation útmutató szól.

Tévhit: „a három kattintás szabály”

Gyakran hallani, hogy minden oldalnak legfeljebb három kattintásra kell lennie a kezdőlaptól. Ez egy hüvelykujjszabály, nem a Google előírása, és nincs olyan határ, amely után egy oldal automatikusan hátrányba kerülne. A gondolat mögötte helyes: a fontos oldalak ne legyenek elásva. Egy nagy webhelyen azonban nem lehet és nem is kell minden oldalt három kattintásra hozni. A szabályt ezért érdemes úgy érteni, hogy a kulcsoldalak legyenek sekélyen, a többi pedig logikus úton elérhető.

Ellenpélda: a mélység túlzott csökkentése

Előfordul, hogy a mélység csökkentése miatt a kezdőlapra több száz link kerül. A crawler riportja ettől szebb lesz, de a kezdőlap használhatatlanná válik, és a fontossági jelzés elvész, mert minden oldal ugyanazt kapja. A jó megoldás a hierarchia és a célzott kiemelés, nem az, hogy mindent mindenhonnan linkelünk.

Hiba: a mobil és az asztali navigáció eltérése

Sok webhelyen a mobilos menü egyszerűsített változata az asztalinak: kevesebb menüpont, rejtett alkategóriák, lenyíló elemek, amelyek csak érintésre töltődnek be. Mivel a Google a mobilos változatot használja az indexeléshez, érdemes ellenőrizni, hogy a mobilos navigációban is megvannak-e ugyanazok a linkek. Ha nem, a mélység mobilon nagyobb lehet, mint amit az asztali crawl mutat. A crawlert ezért érdemes mobilos user agenttel is lefuttatni, és a két eredményt összevetni.

Hiba: a mélység javítása a tartalom rovására

Előfordul, hogy a mélység csökkentése kedvéért a kategóriaoldalakat összevonják, és egy-egy lista több száz elemet mutat egyetlen oldalon. Ez csökkenti a kattintások számát, de lassú, nehezen használható oldalt eredményez. A megoldás itt is az egyensúly: rövidebb, tematikus listák, jól felépített lapozással.

Mérés

A kattintási mélység csak crawllal mérhető megbízhatóan. Egy crawler program a kezdőlapról indulva bejárja a webhelyet, ahogy a kereső tenné, és minden oldalhoz feljegyzi, hány kattintásra találta meg. Az eredmény egy eloszlás: hány oldal van az egyes szinteken.

A mérés lépései

Futtass teljes crawlt a kezdőlapról, a keresőhöz hasonló beállításokkal, vagyis a robots.txt szabályait betartva.
Nézd meg a mélységi eloszlást: hány oldal van egy, kettő, három vagy több kattintásra.
Szűrd le a fontos oldalakat, például a kategóriákat, a legtöbb forgalmat hozó oldalakat és a bevételt hozókat, és nézd meg a mélységüket.
Vesd össze a crawl URL-listáját a sitemappal és az analitikával. Ami ott szerepel, de a crawlban nem, az árva.
Ha van hozzáférésed a szervernaplóhoz, nézd meg, a mély oldalakat milyen gyakran kéri le a Googlebot.

Ellenőrzőlista

Kérdés	Jó jel	Rossz jel
Hol vannak a kulcsoldalak?	A sekély szinteken	Hosszú láncok végén
Hogyan néz ki az eloszlás?	Az oldalak nagy része néhány szinten belül	Hosszú farok nagyon mély szintekkel
Van-e oldal, amely csak lapozással érhető el?	Nincs, vagy csak kevés, alacsony értékű	Fontos oldalak is
Egyezik-e a crawl és a sitemap?	Igen	A sitemapban több URL van
A navigáció valódi linkekből áll?	Igen, href attribútummal	Csak JavaScript-eseményre működik

Crawl beállítások, amelyekre figyelj

A mélységi mérés csak annyira pontos, amennyire a crawl beállításai a kereső viselkedését utánozzák. Ha a crawler nem rendereli a JavaScriptet, a csak JavaScripttel betöltött linkek kimaradnak, és a mélység nagyobbnak tűnik, mint amit a kereső lát. Ha viszont a crawler olyan linkeket is követ, amelyeket a kereső nem, például nofollow linkeket vagy a robots.txt által tiltott útvonalakat, a mélység kisebbnek tűnik. Érdemes ezért rögzíteni, milyen beállítással futott a crawl, és a későbbi méréseket ugyanazzal megismételni, hogy az eredmények összevethetők legyenek.

Hogyan értelmezd az eredményt?

Nincs egyetlen jó szám, amelyet el kell érni. A mélységi eloszlás akkor egészséges, ha a fontossági sorrendet tükrözi: a kulcsoldalak sekélyek, a mellékesek lehetnek mélyebben. Ha egy fontos oldal mélyen van, az az első javítandó pont. Ha a mélység mellett a Search Console indexelési jelentésében is sok felfedezett, de fel nem térképezett oldal szerepel, az erős jel, hogy a struktúrán érdemes dolgozni. Egy változtatás után ismételd meg a crawlt, és nézd meg, valóban csökkent-e a célzott oldalak mélysége.