Contextual link: teljes útmutató

A contextual link (kontextuális link) olyan belső hivatkozás, amely a cikk vagy oldal folyó szövegében, egy mondat részeként áll, és szerkesztői döntés alapján került oda. A menü, a lábléc, a morzsamenü és a kapcsolódó cikkek dobozai minden oldalon ugyanazok, a kontextuális link viszont a körülötte álló bekezdéssel együtt mondja meg, miért és miről szól a céloldal. Ezért ez a belső linkelés legpontosabb eszköze.

Alapfogalmak

Ez az útmutató a belső linkek egyetlen csoportjával foglalkozik: a szövegtörzsben elhelyezett, szerkesztői linkekkel. A belső linkelés teljes munkafolyamatát, az audittól a linktérképen át a karbantartásig, a belső linkelés teljes útmutatója írja le, a témakör áttekintését pedig a belső linkelés összefoglaló oldala adja. A horgonyszöveg megválasztásáról az anchor text útmutató szól. Itt nem az a kérdés, milyen szavakból álljon a link, hanem az, hogy hol áll, milyen szöveg veszi körül, és ki döntött arról, hogy odakerüljön.

A kontextuális link három ismérvből ismerhető fel. Először: a fő tartalmi területen van, abban a részben, amely oldalanként egyedi. Másodszor: mondatba ágyazva áll, vagyis a link előtti és utáni szavak hozzátartoznak a jelentéséhez. Harmadszor: szerkesztői döntés eredménye, tehát valaki mérlegelte, hogy az adott ponton az olvasónak szüksége lehet a céloldalra. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a link más típusba tartozik, még akkor is, ha technikailag ugyanaz az <a> elem.

A kontextuális link ellenpárja a sablonlink, angolul gyakran boilerplate linknek hívják. Ez a webhely sablonjából származik, és sok vagy minden oldalon megjelenik: főmenü, oldalsáv, lábléc, morzsamenü, kapcsolódó bejegyzések doboza, címkefelhő. A sablonlinkek nem rosszak, sőt nélkülözhetetlenek, de más feladatuk van: a navigációt és az elérhetőséget biztosítják, nem pedig egy konkrét gondolatmenet folytatását.

A belső linkek típusai egy táblázatban

Típus	Hol áll?	Ki dönt róla?	Mit ad a céloldalnak?
Kontextuális link	A szövegtörzsben, mondatban	A szerző vagy szerkesztő, linkenként	Témajelzést a horgonyból és a környező szövegből
Navigációs link	Főmenü, almenü, oldalsáv	A webhely szerkezete, egyszer	Elérhetőséget, a hierarchia jelzését
Lábléc link	Az oldal alján, minden oldalon	A sablon	Elérhetőséget, jellemzően szolgáltatási és jogi oldalakhoz
Morzsamenü	A tartalom fölött, útvonalként	Az URL- vagy kategóriaszerkezet, automatikusan	A szülőoldalak jelzését
Kapcsolódó cikkek	A tartalom alatt, dobozban	Bővítmény vagy szabály, félautomatikusan	További belépési pontot, gyenge kontextussal

A navigációs linkekről a navigációs link útmutató ír részletesen. A lábléc linkek, a kapcsolódó cikkek dobozai és a morzsamenü külön útmutatót kapnak ebben a témakörben, a morzsamenü technikai oldalát pedig már most megtalálod a breadcrumb útmutatóban.

Mi nem kontextuális link, bár annak látszik?

Két határesetet érdemes rögzíteni, mert az auditban ezek torzítják a számokat. Az egyik a szövegtörzsbe automatikusan beszúrt link: egy bővítmény minden előfordulásnál linkre cseréli ugyanazt a kifejezést. Ez a szövegben áll, de nem szerkesztői döntés, ezért a munkánkban külön kategóriaként kezeljük. A másik a cikk elejére vagy végére sablonként odatett "Olvasd el ezt is" sor, amelyik minden bejegyzésben ugyanúgy néz ki. Ez formailag a tartalmi területen van, de valójában sablonlink.

Hogyan működik?

A kereső a linkekből két dolgot tud meg: hogy létezik egy oldal, és hogy mi köze van a forrásoldalhoz. Az első kérdésre bármilyen link választ ad, a menülink ugyanúgy, mint egy mondatba ágyazott hivatkozás. A második kérdésnél válik el a kontextuális link a többitől. A Google nyilvános útmutatói szerint a horgonyszöveg mellett a link körüli szöveg is segít megérteni, miről szól a céloldal. Egy menüpont körül nincs ilyen szöveg, egy bekezdés közepén álló link körül viszont van.

Vegyünk egy példát. Egy kertészeti oldal főmenüjében áll egy "Metszés" menüpont. Ebből annyi derül ki, hogy a metszés a webhely egyik fő témája. Ugyanez az oldal egy szőlőtelepítésről szóló cikkben így linkel: "Az első évben a vesszőt két rügyre vágjuk vissza, a téli metszés lépéseit külön útmutatóban írtuk le." Itt a horgony, a mondat és az egész cikk együtt jelzi, hogy a céloldal gyakorlati metszési lépésekről szól, és a szőlő kapcsán is releváns. A két link ugyanarra az oldalra mutat, de a második sokkal többet mond róla.

Miért számít, hogy szerkesztői döntés?

A sablonlinkek ismétlődnek. Ha egy link ötszáz oldalon ugyanúgy áll, a kereső ebből azt tanulja meg, hogy az oldal fontos a webhely szerkezetében, de azt nem, hogy egy konkrét témához kapcsolódik. A kontextuális link egyedi: egy adott bekezdés, egy adott gondolatmenet része. Ezért a kontextuális linkek összessége térképet rajzol arról, melyik oldal melyik témakörben releváns. Ez a térkép adja a topic cluster szerkezet gerincét is, amelyet a topic cluster útmutató tárgyal.

A látogató szempontjából ugyanez a logika érvényes. A menüt akkor használja, amikor tudja, mit keres. A szövegbeli linkre akkor kattint, amikor az olvasás közben felmerül egy kérdés, és a link pont ott kínálja a választ. Egy jól elhelyezett kontextuális link ezért nem megszakítja az olvasást, hanem folytatja.

A kontextus rétegei

A horgonyszöveg: a link kattintható szavai, a legszűkebb kontextus.
A mondat: a horgony előtti és utáni szavak, amelyek pontosítják, miért érdemes kattintani.
A bekezdés és az alcím: azt mutatják, melyik részkérdéshez kapcsolódik a céloldal.
A forrásoldal egésze: a cikk fő témája, amely megadja a link tágabb keretét.

A négy réteg közül a horgonyt szokás a legtöbbet optimalizálni, pedig a másik három legalább annyira számít. Egy pontos horgony egy témától idegen bekezdésben gyenge jelzés, egy általánosabb horgony egy szorosan kapcsolódó bekezdésben erős.

Fő módszerek

A kontextuális linkelés négy döntésből áll: melyik oldalról, melyik oldalra, a szöveg melyik pontján és hány linkkel. Az első kettőt a linktérkép adja meg, amelyről a belső linkelés teljes útmutatója szól. Ebben a részben a harmadik és a negyedik döntéssel foglalkozunk, valamint azzal a két munkafolyamattal, amelyekben a kontextuális linkek születnek: az új tartalom írásával és a régi tartalom frissítésével.

Elhelyezés: korán vagy később?

Gyakori tanács, hogy a fontos link a szöveg elejére kerüljön. Ennek van értelme, de nem szabályként. A korai link előnye, hogy az olvasók nagyobb része látja, hátránya, hogy a bevezetőben ritkán van meg a szükséges kontextus. A mi döntési szabályunk egyszerű: a link oda kerüljön, ahol a szöveg először tárgyalja azt a részkérdést, amelyre a céloldal a részletes választ adja. Ha ez a második bekezdés, akkor oda, ha a hatodik alcím, akkor oda. Ha egy link csak azért kerül a bevezetőbe, hogy korán legyen, a mondat általában erőltetett lesz, és a kontextus gyengébb, mint egy későbbi, pontos helyen.

Kivétel a hub és az alárendelt oldalak kapcsolata. Egy cluster oldal elején érdemes egy mondatban megnevezni a témakör összefoglaló oldalát, mert az olvasónak ott kell eldöntenie, jó helyen jár-e. Ezt a cikket is így kezdtük: az első szakasz megnevezi a szomszédos és a fölérendelt útmutatókat.

Bekezdés-relevancia: a link a témájához illő bekezdésbe kerüljön

Minden kontextuális linknél tedd fel a kérdést: ha a látogató csak ezt az egy bekezdést olvasná el, értené, miért van itt a link? Ha igen, a hely jó. Ha a bekezdés másról szól, és a link csak azért került bele, mert a horgony szavai véletlenül előfordulnak benne, keress jobb helyet, vagy írj egy mondatot, amely valóban a céloldal témájához vezet. Egy mondat hozzáírása sokszor jobb megoldás, mint egy odaillesztett horgony.

Sűrűség: hány link fér egy szövegbe?

Nincs olyan szám, amely minden oldalra érvényes, és a Google sem ad ilyen korlátot a belső linkekre. Mi két gyakorlati szabályt követünk. Az egyik: egy bekezdésben általában legfeljebb egy-két kontextuális link álljon, mert ennél több már a szöveg olvashatóságát rontja, és az olvasó nem tudja eldönteni, melyik a fontos. A másik: egy céloldalra egy forrásoldalon belül egyszer linkelj a szövegtörzsben, kivéve ha a cikk végi összefoglaló lista is tartalmazza. Ezek szerkesztői szabályok, nem mért küszöbértékek, és egy hosszú, sok részkérdést érintő útmutatóban több link is indokolt lehet.

Újról régire és régiről újra

Az új cikk megírásakor természetes, hogy a meglévő oldalakra linkelsz: ezt írás közben is el lehet végezni. A fordított irány a nehezebb. Egy frissen megjelent oldalra kezdetben senki nem mutat a szövegtörzsből, csak a sablonlinkek, például a kategóriaoldal vagy a friss bejegyzések listája, és ezek idővel lecserélődnek. Ha nem lesz kontextuális link a régi, már feltérképezett oldalakról, az új oldal könnyen a mélybe csúszik vagy árva oldallá válik. Az árva oldalak kezelését az orphan page útmutató írja le, a kattintási mélységét a click depth útmutató.

Szerkesztői munkafolyamat: öt lépés minden új oldalnál

Írás közben: jelöld meg azokat a mondatokat, ahol a szöveg egy olyan részkérdést érint, amelynek saját oldala van. Ezekből lesznek a kimenő kontextuális linkek.
Szerkesztéskor: ellenőrizd a bekezdés-relevanciát és a sűrűséget. Minden link maradjon meg a saját bekezdésének témájában.
Megjelenés előtt: keress a webhelyen három-öt olyan régebbi oldalt, amely érinti az új oldal témáját. Ezt egy site: kereséssel vagy a saját tartalomleltárad alapján teheted meg.
Megjelenéskor: a régebbi oldalakon keresd meg a témához illő bekezdést, és helyezz el ott egy linket, szükség esetén egy új mondattal.
Utólag: néhány hét múlva nézd meg a Search Console linkjelentésében, hogy a céloldal belső linkjei között megjelentek-e a szövegtörzsből érkező linkek.

Kidolgozott példa: egy új cikk bekötése

Egy saját példán mutatjuk meg a folyamatot. Egy kerékpáros blogon megjelenik egy új cikk "Tubeless gumi szerelése" címmel. Az írás közben a szerző három kimenő linket jelöl ki: a szelepek típusairól szóló oldalra abban a bekezdésben, ahol a szelepcsere szóba kerül; a pumpák összehasonlítására ott, ahol a gyors felfújásról van szó; és a defektjavításra a cikk vége felé, ahol a tömítőfolyadék szerepét tárgyalja.

Ezután jön a fordított irány. A tartalomleltárban négy régebbi cikk érinti a témát: egy abroncsválasztási útmutató, egy defektjavítási cikk, egy túrafelszerelési lista és egy országúti gumikról szóló összehasonlítás. A túrafelszerelési lista végül kimarad, mert abban a tubeless csak egy felsorolás eleme, és egy link ott nem adna valódi kontextust. A másik háromba kerül link: az abroncsválasztási útmutatóba a tubeless előnyeiről szóló bekezdésbe, a defektjavítási cikkbe egy új mondattal ("Tubeless abroncsnál a folyadék a kisebb lyukakat magától tömíti, a tubeless gumi szerelését külön írtuk le."), az összehasonlításba pedig a gumitípusokról szóló táblázat alá.

Az eredmény: az új cikkre három kontextuális link mutat régi, már feltérképezett oldalakról, és mindhárom egy olyan bekezdésből, ahol a téma valóban előkerül. A horgonyok közül az egyik pontos egyezésű, hiszen a "tubeless gumi szerelését" csak ragban tér el a kulcsszótól, ezért az exact match anchor útmutató szabálya szerint exact matchnek számít. A másik kettő részleges egyezésű, amilyeneket a partial match anchor útmutató ír le.

Gyakori hibák

A kontextuális linkelés hibái ritkán technikaiak. Többnyire abból fakadnak, hogy a linkeket nem a szöveg, hanem egy lista vagy egy eszköz alapján helyezik el, vagy hogy a linkelés csak az új tartalomnál történik meg, a régi oldalak pedig érintetlenek maradnak.

A hat leggyakoribb hiba

Csak sablonlinkek: a fontos oldalakra kizárólag a menüből és a láblécből mutat link, a szövegtörzsből egy sem. Az oldal elérhető, de a témája csak a saját tartalmából derül ki.
Egyirányú linkelés: az új cikkek linkelnek a régiekre, de a régiek soha nem kapnak linket az újakra. Az új oldalak így sokáig csak a friss bejegyzések listájából érhetők el.
Kontextus nélküli horgony: a link olyan bekezdésben áll, amely másról szól, csak a horgony szavai egyeznek. Ez leggyakrabban automatikus linkbeszúró bővítményeknél fordul elő.
Linkhalmozás egy bekezdésben: egymás után négy-öt link egyetlen bekezdésben. Az olvasó nem tudja, melyik a fontos, és a szöveg nehezen olvasható.
Erőltetett korai link: a link a bevezetőbe kerül, ahol még nincs meg a kontextusa, csak mert "a korai link jobb".
Elavult cél: a régi kontextuális link átirányított vagy törölt oldalra mutat. A menüt ilyenkor általában javítják, a cikkek belsejében álló linkeket ritkábban.

Az automatikus linkbeszúrás kérdése

Az automatikus linkelő bővítmények gyorsan sok linket hoznak létre, és ez csábító. A gondjuk az, hogy nem mérlegelik a bekezdést: ha a kifejezés előfordul, a link odakerül, akár egy mellékes említésnél is. Ha ilyen eszközt használsz, állítsd be úgy, hogy oldalanként egy céloldalra legfeljebb egyszer linkeljen, és a beszúrt linkeket szúrópróbaszerűen nézd át. A mi gyakorlatunkban az automatikus linkeket nem számoljuk a kontextuális linkek közé az auditban, mert nem szerkesztői döntés eredményei.

Az elavult linkek felderítése

A szövegtörzsbeli linkek elavulnak a leglassabban észrevehetően, mert senki nem nézi át rendszeresen a több éves cikkeket. Egy URL-váltás után a menü és a lábléc egy helyen javítható, a cikkekben álló linkeket viszont egyenként kell megkeresni. Ilyenkor a feltérképező eszköz belső link jelentésében szűrj az átirányított célokra, és a szövegtörzsből jövő linkeket frissítsd közvetlenül a végleges URL-re.

Mérés

A kontextuális linkek mérésénél az a legfontosabb, hogy különválaszd őket a sablonlinkektől. Ha egy oldalra ötszáz belső link mutat, de mind a láblécből érkezik, az egészen más helyzet, mint ha tíz link mutat rá tíz cikk szövegéből. A legtöbb eszköz alapértelmezésben összesíti a kettőt, ezért a mérés első lépése a szétválasztás.

Hogyan válaszd szét a szövegtörzsbeli és a sablonlinkeket?

A feltérképező eszközök többsége meg tudja jelölni a linkek helyét az oldalon, például tartalmi terület, navigáció, lábléc vagy oldalsáv szerint, jellemzően a HTML szerkezet alapján. Ha a sablonod szabványos elemeket használ (<nav>, <footer>, <main> vagy <article>), ez a besorolás megbízható. Ha nem, egyéni kinyerési szabállyal add meg, melyik HTML elem tartalmazza a cikk törzsét, és csak az abban lévő linkeket számold kontextuálisnak. A Search Console linkjelentése nem választja szét a linkeket hely szerint, ezért ott csak az összesített képet látod.

A szétválasztás után oldalanként három számot érdemes felvenni: hány egyedi forrásoldalról érkezik kontextuális link, hány kimenő kontextuális linket tartalmaz az oldal, és van-e olyan fontos oldal, amelyre egyáltalán nem mutat szövegtörzsbeli link. Ez utóbbi a legértékesebb lista, mert ezek azok az oldalak, amelyeket csak a sablon tart életben. A tágabb tartalmi felméréshez a content audit útmutató ad keretet.

Mit figyelj a változtatások után?

A kontextuális linkek hatását nem lehet egyetlen mutatóval kimutatni, és a változás sem azonnali. Figyeld a céloldal megjelenéseit és kattintásait a Search Console teljesítményjelentésében, azt, hogy a céloldal milyen lekérdezésekre jelenik meg, és hogy a belső linkek számában megjelennek-e a szövegtörzsből érkezők. Ha a szerver naplófájljaihoz hozzáférsz, azt is megnézheted, gyakrabban látogatja-e a feltérképező robot az újonnan belinkelt oldalt; ennek módszerét a log file analysis útmutató írja le. Egyszerre csak egy oldalcsoportot változtass, különben nem fogod tudni, mi okozta az elmozdulást.

Ellenőrzőlista minden kontextuális linkhez

Kérdés	Ha igen	Ha nem
A link a szövegtörzsben, mondat részeként áll?	Kontextuális link, mehet tovább	Sablonlinknek számít, a kontextuális számokba ne vedd be
A bekezdés a céloldal témájáról szól?	Jó a hely	Keress jobb bekezdést, vagy írj egy mondatot
Ez az első pont, ahol a szöveg a részkérdést tárgyalja?	Maradjon itt	Vidd előrébb, ha ott is van kontextus
Van már ebben a bekezdésben másik link?	Mérlegeld, kell-e mindkettő	Rendben
Linkeltél már erre a céloldalra ebből a szövegből?	Hagyd el az ismétlést	Rendben
A céloldal 200-as állapotkódú, végleges URL?	Rendben	Javítsd a végleges címre
Kapott az új oldal linket legalább néhány régebbi oldal szövegéből?	A bekötés kész	Folytasd a munkafolyamat 3. és 4. lépésével

Kapcsolódó részletes útmutatók

A kontextuális link a belső linkelés egyik építőeleme, és a jó használatához a szomszédos témák is kellenek. A teljes folyamatot a belső linkelés teljes útmutatója írja le, a horgonyok megválasztását az anchor text útmutató. A horgonytípusok közül a pontos egyezést az exact match, a részleges egyezést a partial match, a márkanévre épülő horgonyokat a branded anchor útmutató tárgyalja.

A szövegtörzsön kívüli linkek közül a menük és almenük szerepét a navigációs link útmutató mutatja be. A lábléc linkekről, a kapcsolódó cikkek dobozairól és a morzsamenü linkelési szerepéről ebben a témakörben külön útmutatók készülnek; addig a morzsamenü technikai megvalósításáról a breadcrumb útmutató ad képet.

A kontextuális linkek szerkezete szorosan összefügg a tartalmi architektúrával. A pillar page útmutató azt írja le, hogyan épül fel egy összefoglaló oldal, a site architecture útmutató pedig azt, hogyan illeszkednek egymáshoz a webhely szintjei. A crawling útmutató azt magyarázza el, hogyan találja meg a kereső a linkeken keresztül az oldalakat.

Ha egy meglévő webhelyen dolgozol, és nem új tartalmat írsz, hanem a régit szeretnéd rendbe tenni, az orphan page útmutató és a click depth útmutató segít megtalálni azokat az oldalakat, amelyek a legtöbbet nyernének egy-egy új kontextuális linkkel. Ezekkel érdemes kezdeni a régi cikkek átnézését, mert itt egyetlen jól elhelyezett mondat is látható változást hozhat az oldal elérhetőségében. A horgonyok ragozott alakjainak besorolásához az exact match anchor útmutató és a partial match anchor útmutató szabályai kellenek.

Milyen sorrendben olvasd őket?

Ha a kontextuális linkelést most vezeted be a szerkesztési folyamatba, a linktérképpel kezdd, mert az dönti el, melyik oldalról melyikre kell link. Utána alkalmazd az itteni elhelyezési és sűrűségi szabályokat, és csak a végén finomítsd a horgonyokat a horgonytípusok útmutatói alapján.