Oldalon belüli relevancia: teljes útmutató

Az oldalon belüli relevancia azt jelenti, hogy a lap tartalma valóban megválaszolja azt, amit a keresés kérdez, és hogy a téma egészét lefedi, nem csak egy szeletét. Nem szóegyezés kérdése: egy lap lehet tele a keresett kifejezéssel, mégis irreleváns, ha nem arra a helyzetre válaszol, amiből a kérdés jött.

Alapfogalmak

A relevancia szót két egészen különböző dologra használják, és a szétválasztásuk nélkül a témakör átláthatatlan.

Szóegyezés. Az, hogy a keresés szavai megjelennek-e a lapon. Ez szükséges, de a legkevesebbet mondó része a relevanciának, és önmagában könnyen előállítható.
Szándék-egyezés. Az, hogy a lap arra a helyzetre válaszol-e, amiből a kérdés jött. Ez a fontosabb, és ez az, amit nem lehet szerkesztéssel megoldani, ha a lap célja más.
Témalefedés. Az, hogy a lap a téma egészét tárgyalja-e, vagy csak egy szeletét. Ez dönti el, hogy a lap teljes válasznak látszik-e, vagy résznek.

A három közül az első a kulcsszóelhelyezés témája, és ott véges lista: néhány hely, ahol a szónak ott kell lennie. Ez a lap a másik kettőről szól, mert azok nem helyekről, hanem a tartalom érdemi részéről szólnak.

A teljes válasz és a részleges válasz

A lefedésnek van egy gyakorlati mércéje, ami eszköz nélkül használható: az olvasónak a lap elolvasása után kell-e máshová mennie. Ha igen, akkor a lap részleges válasz, akkor is, ha minden, ami benne van, helyes.

Ez nem azt jelenti, hogy minden lapnak mindent tartalmaznia kell. A teljesség a lap saját kérdésére vonatkozik. Ha a lap arról szól, hogyan kell eldönteni valamit, akkor teljes akkor, ha a döntéshez minden szempont megvan, és nem kell hozzá másik lapot keresni. Ami a kérdés körén kívül van, az nem hiány, hanem másik lap témája.

A részleges válasz leggyakoribb formája nem a hiányzó szakasz, hanem a kifejtés nélkül hagyott állítás. Ha egy lap felsorolja, mit kell tenni, de nem mondja meg, hogyan, akkor az olvasó minden felsorolt ponthoz máshová fog menni. Ez a fajta hiány a vázlatban nem látszik, csak az olvasáskor.

Miért nem ugyanaz, mint az elhelyezés

Az elhelyezés mechanikus és ellenőrizhető: megnézed, hogy a lap tárgya szerepel-e a címben, a főcímben, az első bekezdésben és a címsorokban. Ha igen, kész. A relevancia ezzel szemben nem ellenőrzőlista, hanem megítélés, és a megítéléshez viszonyítási alap kell.

A viszonyítási alap nem a te véleményed, hanem a találati oldal. Ha egy keresésre az első öt helyen álló lapok mind egy adott kérdést válaszolnak meg, egy adott formában, akkor a kereső azt tartja relevánsnak arra a keresésre. A relevancia tehát nem a lapod belső tulajdonsága, hanem a lapod és egy adott keresés közötti viszony.

Ebből egy fontos következtetés adódik: ugyanaz a lap lehet nagyon relevanciás az egyik keresésre és irreleváns a másikra, anélkül hogy bármi hibás lenne benne. A javítás ilyenkor nem a lap átírása, hanem annak eldöntése, melyik keresésre készült.

Hogyan működik?

A kereső nem szavakat számol, hanem azt próbálja megállapítani, hogy a lap jó válasz-e. Ennek három összetevője van, és mindhárom másképp befolyásolható.

Az első a téma azonosítása. A kereső a lap szövegéből, szerkezetéből és a befelé mutató hivatkozásokból következtet arra, miről szól a lap. Ebben a szakaszban a szóegyezés valóban segít, és ezért kell a hangsúlyos helyeket kitölteni.

A második a szándék összevetése. A kereső tudja, hogy egy adott kereséshez milyen típusú tartalom szokott jó válasz lenni, mert ezt a felhasználók viselkedéséből tanulta. Ha a te lapod más típus, akkor nem fog bejutni, bármilyen jól van megírva. Ez a leggyakoribb rejtett ok, amikor egy jó lap nem jelenik meg.

A harmadik a lefedés mértéke. Két, azonos témájú lap közül az jár jobban, amelyik a témát teljesebben tárgyalja: kitér a szokásos kérdésekre, a határesetekre, a kapcsolódó fogalmakra. Ez nem hosszúságot jelent, hanem azt, hogy az olvasónak nem kell továbbmennie máshová.

A munkamenet öt lépés, és a második az, amit szinte soha nem végeznek el, pedig az adja a viszonyítási alapot.

Annak eldöntése, melyik keresésre készül a lap. Egy keresésre, nem ötre. Ez a döntés minden továbbit meghatároz.
A találati oldal átolvasása. Az első öt találat megnyitása, és annak felírása, milyen kérdést válaszolnak meg, milyen formában, milyen mélységben.
A saját lap összevetése ezzel. Ugyanarra a kérdésre válaszol? Ugyanabban a formában? Van-e olyan, amit mindegyik tárgyal, és nálad nincs?
A hiányok pótlása, a felesleg elvétele. Ami mindenhol szerepel és nálad nincs, az hiány. Ami csak nálad van és nem tartozik a témához, az elveszi a fókuszt.
Mérés a lapra érkező keresések körén. Nem a fő kereséseden, hanem azon, hogy milyen kérdésekre jelensz meg.

A második lépés miért nem kihagyható

Relevanciát megítélni viszonyítás nélkül nem lehet. Ha csak a saját lapodat olvasod, akkor mindig relevánsnak fog látszani, hiszen a témáról szól, és te írtad. Ami kiderülhet, az csak összevetésből derül ki.

Az összevetésnek van egy kellemetlen, de a leghasznosabb kimenete: néha kiderül, hogy a keresésre egészen más fajta tartalom kell, mint amit írtál. Például a lista élén mindenhol összehasonlítás áll, nálad pedig magyarázó cikk van. Ilyenkor a lap nem gyenge, csak nem arra a keresésre való, és ezt nem lehet szerkesztéssel megoldani.

Ez a felismerés annyit ér, amennyi munkát megelőz. A rossz irányba tett javítási körök jellemzően hónapokat visznek el, és a végén ugyanaz a következtetés áll elő, csak drágábban.

Fő módszerek

Négy eljárás van. Az első a viszonyítás, a második és harmadik a tartalmon végzett munka, a negyedik pedig az, amit a legtöbben kihagynak, mert nem a lapon belül van.

1. A találati oldal olvasása viszonyítási alapként

Megnyitod az első öt találatot, és felírsz három dolgot mindegyikről: milyen kérdésre válaszol, milyen formában, és mennyire részletesen. Ez húsz perc, és ez az egyetlen módszer, amivel a relevanciát meg lehet ítélni. Minden további munka ennek az eredményén áll.

2. A hiányzó résztémák pótlása

Az összevetésből kiderül, hogy van néhány dolog, amit minden versenyző lap tárgyal, a tiéd viszont nem. Ezek a valódi hiányok, és a pótlásuk nem töltelék, hanem tartalom. Ez a módszer azért jó, mert nem találgatásból dönti el, mi kell a lapra.

3. A fókusz élesítése elvétellel

A másik irány, és gyakran ez hoz többet. Ha a lapon van olyan rész, ami nem tartozik a lap egyetlen feladatához, akkor az elveszi a fókuszt: a kereső nehezebben állapítja meg, miről szól a lap. Az elvett rész jellemzően nem törlendő, hanem másik lapra való, ahol a saját témája lehet.

4. A befelé mutató hivatkozások szövege

Ez a negyedik, és nem a lapon belül van, mégis a lap relevanciáját befolyásolja. Amikor egy másik lapod erre hivatkozik, a hivatkozás szövege megmondja a keresőnek, miről szól a cél lap. Ha minden befelé mutató hivatkozás szövege általános, akkor ez a jelzés elveszik. Ez jellemzően a leggyorsabban elvégezhető relevancia-javítás.

A négy módszer összevetése

Módszer	Mire hat	Munka	Tipikus kimenet
Találati oldal olvasása	A megítélés alapja	Húsz perc témánként	Néha: más lap kell
Hiányzó résztémák	Lefedés	Tartalomírás	Több kérdésre megjelenés
Fókusz élesítése	Téma azonosítása	Elvétel, átmozgatás	Tisztább jelzés
Hivatkozásszövegek	Téma azonosítása	Percek	Leggyorsabb javítás

Döntési szabály

Mielőtt bármit javítasz egy lapon relevancia miatt, nyisd meg a találati oldal első öt találatát, és írd fel, milyen kérdésre válaszolnak és milyen formában. Ha a te lapod más kérdésre válaszol, akkor ne javítsd: döntsd el, hogy átalakítod, vagy hogy ez a lap egy másik keresésre való. Csak akkor van értelme pótolni és élesíteni, ha a kérdés és a forma már egyezik.

Kidolgozott példa

Egy szolgáltató lapja a fő kifejezésére megjelenik, de a második találati oldalon, és a helyzet fél év alatt nem változott, pedig többször átírták a szöveget.

Az összevetés elvégzése után kiderül a lényeg. Az első öt találat mindegyike ugyanazt a kérdést válaszolja meg: hogyan kell eldönteni, melyik megoldás kell az adott helyzetben. Mindegyik döntési szempontokat ad, és mindegyikben van egy összehasonlító rész. A saját lap ezzel szemben azt írja le, hogy ők milyen szolgáltatást nyújtanak.

Vagyis a lap nem gyenge, hanem más a feladata: ajánlati lap egy olyan keresésen, ahol a lista döntéstámogató tartalmat jutalmaz. A korábbi átírások ezért nem is hozhattak eredményt, mert mindegyik ugyanazt a fajta lapot próbálta jobbá tenni.

A döntés két ágra szakad. Az ajánlati lap megmarad, de nem erre a keresésre pályázik, hanem a szűkebb, szolgáltatást megnevező keresésekre. Az általános keresésre pedig új, döntéstámogató lap készül, ami összehasonlít, és onnan hivatkozik befelé az ajánlati lapra. A hat hónapos hiábavaló munkát egyetlen húszperces összevetés előzte volna meg.

Gyakori hibák

A relevanciával kapcsolatos hibák többsége abból jön, hogy viszonyítás nélkül ítélik meg. Hét eset ismétlődik.

A találati oldal átolvasásának kihagyása. A javítás a saját megítélés alapján történik. Ez a legdrágább hiba, mert rossz irányba tett munkát termel, amit nehéz észrevenni.
Szóegyezés relevanciának hitele. A kifejezés minden hangsúlyos helyen ott van, tehát a lapot relevánsnak tekintik. A szándék-egyezést senki nem nézi meg.
Egy lap, öt keresés. A lap egyszerre próbál megfelelni több, különböző szándékú keresésnek. Mindegyikre közepes lesz.
Hosszúság lefedés helyett. A lap hosszabb lesz, de nem teljesebb: ugyanazt mondja több szóval. A lefedés nem szómennyiség, hanem hány kérdésre ad választ.
A fókuszt elvevő részek megtartása. A lapon marad egy szakasz, ami másik témához tartozik, mert kár lenne kitörölni. Ez a jelzést rontja, és a szakasz máshol többet érne.
Általános hivatkozásszövegek. A befelé mutató hivatkozások szövege semmit nem mond a cél lapról. Ez kihasználatlan, ingyenes jelzés.
Az ismétlődő átírás. A lapot többször átírják ugyanabban a formában, mert a helyzet nem javul. Ha két kör után sem változik semmi, akkor nem a szöveg a probléma.

Gyakori tévhit

A leggyakoribb tévhit az, hogy a relevancia a lap tulajdonsága, tehát megállapítható a lapot elolvasva. Nem az: viszony egy lap és egy keresés között. Ugyanaz a lap az egyik keresésre kiváló válasz, a másikra használhatatlan, anélkül hogy bármi hibás lenne benne. Ezért a kérdés soha nem az, hogy jó-e a lap, hanem hogy melyik kérdésre jó, és hogy arra a kérdésre pályázunk-e.

Ellenpélda

Van egy eset, amikor helyes a találati listával szembemenni: ha a lista élén álló tartalmak rosszul szolgálják ki a keresést, és ez az olvasói visszajelzésekből is látszik. Ilyenkor előfordul, hogy egy másfajta, jobb válasz idővel átveszi a helyet, mert a kereső is a jobb választ keresi. Ez viszont hosszú folyamat, és nem szabad alapfeltevésként használni: a szembemenés akkor indokolt, ha van rá saját bizonyítékod, nem akkor, ha csak nem tetszik a lista.

Mérés

A relevanciának nincs közvetlen mérőszáma, viszont van egy közvetett, ami szokatlanul jól használható: az, hogy a lap milyen kereséseken jelenik meg.

Ha egy lap sok, egymáshoz közeli kérdésen megjelenik, akkor a téma lefedése jó: a kereső a lapot a témakör válaszának tekinti. Ha csak a fő kifejezésen jelenik meg és semmi máson, akkor a lefedés szűk. Ez a szám a keresőkonzolban közvetlenül látszik, és a javítás előtti és utáni időszak összevethető.

A második mérhető dolog a megjelenő keresések összetétele. Ha a lap olyan kereséseken jelenik meg, amelyek nem is a lap témájához tartoznak, akkor a fókusz zavaros, és ez épp az elvétel szükségességét jelzi.

Mit mérj	Hol nézd	Mikor
Különböző keresések száma a lapon	Keresőkonzol, lap szerint	Javítás előtt és 8 héttel utána
A megjelenő keresések összetétele	Keresőkonzol, lekérdezéslista	Negyedévente
Az első öt találat típusa	Kézi átolvasás	Minden javítás előtt
Befelé mutató hivatkozások szövege	Gépies keresés a saját lapokon	Fél évente

Mit ne mérj

Két dolgot érdemes kihagyni. Az első minden olyan pontszám, amit egy eszköz ad a lap relevanciájára. Ezek jellemzően szóegyezést és statisztikai hasonlóságot számolnak, tehát pont azt a részt mérik, ami a legkevesebbet mondja, és a javításuk olyan szövegre vezet, ami a mutató kedvéért íródott.

A második a lapon töltött idő. Ez sok mindent tükröz: a szöveg hosszát, az olvasó helyzetét, azt, hogy megtalálta-e amit keresett. Egy jó, tömör válasz rövid látogatást ad, tehát ez a szám a relevanciáról nem mond semmit értelmezhetőt.

Ellenőrzőlista egy laphoz

Meg tudod nevezni azt az egyetlen keresést, amire ez a lap készült?
Megnyitottad az első öt találatot arra a keresésre?
A te lapod ugyanarra a kérdésre válaszol, mint azok?
A forma is egyezik, tehát magyarázat, összehasonlítás vagy ajánlat?
Van olyan résztéma, amit mindegyik tárgyal, és nálad nincs?
Van a lapon olyan szakasz, ami nem tartozik a lap egyetlen feladatához?
A befelé mutató hivatkozások szövege megnevezi a lap tárgyát?
Ha már két kör átírás nem hozott változást, megfontoltad, hogy nem a szöveg a probléma?

Határeset a mérésben

Előfordul, hogy a relevancia javítása után a lap több keresésen megjelenik, de a fő kifejezésén rosszabb helyre kerül. Ez nem szükségszerűen veszteség: ha a lap most szélesebb témakört fed le, akkor a fő kifejezésen erősebb, szűkebb lapok előzhetik meg. A kérdés ilyenkor az, hogy a témakör összesített megjelenése nőtt-e. Ha igen, a lap jobban szolgál, csak máshogy. Ha a fő kifejezés üzletileg kiemelten fontos, akkor viszont érdemes külön, szűk lapot készíteni rá, és ez a szélesebb lap lesz a gyűjtő.