H1: teljes útmutató

A H1 a lap legfelső szintű címsora: az a cím, amit az olvasó a lapon megnyitva elsőként lát. Nem azonos a title taggel, ami a találati listán jelenik meg. A H1 feladata annak megerősítése, hogy az érkező jó helyre jutott, és a lap tárgyának megnevezése egyetlen mondatban, a szöveg elolvasása nélkül.

Alapfogalmak

A H1 a hat címsorszint közül a legfelső. A számozás nem stílus, hanem szerkezet: a H1 a lap tárgya, a H2-k a fő szakaszok, a H3-ak az azokon belüli részek. Ez a rend adja meg, hogy a lap tartalma szerkezetként, ne pedig szövegtömbként legyen olvasható.

A leggyakoribb fogalmi keveredés a title tag és a H1 között van. A kettő két különböző helyen jelenik meg, és két különböző közönséghez szól.

Title tag. A találati listán és a lapfülen látszik. Annak szól, aki még nem lépett be, és aki kilenc másik sorral együtt olvassa. Ezért tömör, és a lényeg kötelezően elöl van.
H1. A lapon látszik, a tartalom felett. Annak szól, aki már belépett. Lehet hosszabb, természetesebb, és nem kell versenyeznie semmivel, mert egyedül áll.

A kettő tárgyának egyeznie kell, a szövegüknek nem. Ha a cím egy dolgot ígér, a H1 pedig más tárgyat nevez meg, akkor az érkező azt érzi, hogy nem oda jutott, ahová indult, és ez azonnali továbbmenést okoz. Ez a leggyakoribb, ténylegesen kárt okozó H1 hiba.

A H1 és a látható főcím nem mindig ugyanaz

Van egy negyedik fogalom, amit érdemes külön kezelni: a lapon nagy betűkkel látszó szöveg és a H1 nem szükségszerűen egy és ugyanaz. Előfordul, hogy a látható főcím csak megnövelt méretű bekezdés, a H1 pedig máshol van, esetleg elrejtve. Ez az eltérés a képernyőn nem látszik, tehát csak szerkezeti ellenőrzéssel derül ki.

A következmény kétirányú. A kereső és a felolvasó program a szerkezetet olvassa, nem a betűméretet, tehát nekik a H1 a főcím. Az olvasó viszont a betűméretet látja. Ha a kettő elválik, akkor a lap két különböző dolgot mond a két közönségnek, és mindkettőt gyengébben.

Ezért a H1 kérdést sosem szabad a szerkesztőfelület megjelenítése alapján megítélni. Egy lap H1-ének megállapítása a megjelenített szerkezet ellenőrzését igényli, és ez az a lépés, ami a legtöbb oldalon soha nem történik meg, mert a szerkesztő azt látja, amit az olvasó, nem azt, amit a kereső.

Egy H1 vagy több

Erről sok vita szól, és érdemes a gyakorlati oldalról közelíteni. Technikailag több H1 is elhelyezhető egy lapon, és ez önmagában nem okoz büntetést. Ugyanakkor a több H1 elveszi a H1 értelmét: ha a lapon három legfelső szintű cím van, akkor egyik sem jelöli ki, mi a lap tárgya.

Ezért a gyakorlati szabály nem tilalom, hanem egyszerűség: egy lap egy dologról szól, tehát egy H1 elég, és ez a döntés egyben ellenőrzés is arra, hogy a lap tényleg egy dologról szól-e. Ha nem tudsz egyetlen H1-et adni a lapnak, akkor a lap valószínűleg két lap.

Hogyan működik?

A H1 két dologra hat, és ezek közül csak az egyikről szoktak beszélni.

Az első a relevancia jelzése. A H1 az egyik erősebb jel arról, hogy miről szól a lap, mert a legfelső szintű címsor, és a tartalom felett áll. Ez a hatás valós, viszont kisebb, mint a címé, és nem helyettesíti a szöveget: egy H1, ami olyan témát nevez meg, amiről a lapon nincs tartalom, nem segít semmiben.

A második, amiről kevesebbet beszélnek, a maradás. Az érkező néhány pillanat alatt dönti el, jó helyen van-e. Ebben a döntésben a H1 az első, amit elolvas. Ha megerősíti, amit a találati listán látott, akkor olvasni kezd. Ha nem, akkor visszamegy, és ez a lap egész teljesítményére hat.

A harmadik szempont nem keresőoptimalizálási, mégis ide tartozik: a hozzáférhetőség. A felolvasó programokat használó olvasók a címsorok szerint tájékozódnak a lapon, tehát a helyes címsorrend nem csak a keresőnek szól. Ez önmagában is indokolja a rendet, függetlenül minden rangsorolási megfontolástól.

A munkamenet öt lépés, és a harmadik az, ami a legtöbb oldalon soha nem kerül sorra.

A lap tárgyának megfogalmazása egy mondatban. Ez lesz a H1 alapja. Ha nem megy, a lap nincs eldöntve.
A H1 megírása az olvasónak, nem a keresőnek. Természetes megfogalmazás, nem kulcsszóhalmaz.
A cím és a H1 összevetése. Ugyanazt a tárgyat nevezik meg? Ha nem, az egyiket javítani kell.
A sablon ellenőrzése. Megnézed, hogy a rendszer nem tesz-e H1-et a logóra, a menüre vagy más ismétlődő elemre.
A címsorrend végigolvasása. A H1-től lefelé a szintek kihagyás nélkül következnek, és a lista önmagában is érthető.

A sablon a leggyakoribb rejtett hiba

Ez a negyedik lépés, és önálló figyelmet érdemel, mert ez az a hiba, ami nem a szerkesztő munkáján, hanem a rendszer felépítésén múlik, tehát egyetlen lap szerkesztésével nem is látszik.

Két tipikus eset van. Az egyikben a sablon a webhely nevét vagy a logót teszi H1-be minden lapon, tehát minden lap H1-e ugyanaz, és egyik sem a lap tárgyát nevezi meg. A másikban a lap tényleges címe H2-ként szerepel, mert a H1-et a sablon már elhasználta, tehát a szintek eltolódnak.

Ezt egyszer kell megnézni, és a javítás az egész oldalra hat. Ezért ez a legjobb arányú munka ebben a témakörben: néhány perc vizsgálat, és ha kiderül a hiba, akkor egy javítás minden lapon rendbe teszi a szerkezetet.

Fő módszerek

Négy eljárás van. Az első kettő lapszintű, a harmadik a rendszer szintjén hat, a negyedik pedig ellenőrzés.

1. A H1 az olvasónak, a cím a listának

Tudatosan megengeded, hogy a kettő szövege eltérjen, ha van rá okod. A címben a lényeg elöl van, mert levágódhat, a H1-ben nem kell ez a kényszer. A cím tömör, a H1 lehet beszédesebb. A tárgy viszont egyezik, mert különben az érkező bizonytalan lesz.

2. Természetes megfogalmazás kulcsszóhalmaz helyett

A H1-be nem kell minden kifejezést belegyömöszölni. A H1 egy mondat, amit egy ember elolvas, és ami alapján eldönti, hogy jó helyen van. A kulcsszavakkal telített H1 mindkét feladatot elrontja: az olvasót elbizonytalanítja, a keresőnek pedig nem mond többet, mint a természetes változat.

3. A sablon szintű javítás

Megnézed a megjelenített lap szerkezetét, és ellenőrzöd, hol vannak a címsorszintek. Ha a sablon H1-be teszi a logót vagy a webhely nevét, az javítás egy helyen, hatás minden lapon. Ez a legjobb arányú beavatkozás, és a legritkábban elvégzett, mert nem egy lap szerkesztésekor derül ki.

4. A címsorrend olvashatósági próbája

Kimásolod a lap összes címsorát egymás alá, a szintjelzéssel, és elolvasod. Ha a lista önmagában érthető, és látszik belőle a lap felépítése, akkor a szerkezet jó. Ha nem érthető, akkor a szöveg is átláthatatlan, csak ez a szövegben kevésbé tűnik fel.

A négy módszer összevetése

Módszer	Hol hat	Munka	Mikor végezd
H1 és cím szétválasztása	Egy lapon	Percek	Minden lapnál
Természetes megfogalmazás	Egy lapon	Percek	Minden lapnál
Sablon szintű javítás	Minden lapon	Egyszeri, fejlesztői	Elsőként, egyszer
Címsorrend próbája	Egy lapon	Egy-két perc	Megírás után

Döntési szabály

Minden lapon pontosan egy H1 legyen, és az a lap tárgyát nevezze meg, ne a webhely nevét. Ha nem tudsz a lapnak egyetlen H1-et adni, mert két dologról szól, akkor ne a H1-en gondolkodj, hanem azon, hogy a lap valójában két lap. A H1 ebben az értelemben nem csak címsor, hanem próba: az a lap, aminek nem adható egy H1, nincs eldöntve.

Kidolgozott példa

Egy oldalon a lapok nem szerepelnek a saját fő kifejezésükre, pedig a tartalom rendben van, és a címek is jók. Az átnézés a címsorszinteknél talál hibát.

Kiderül, hogy a sablon a webhely nevét teszi H1-be a lap fejrészében, minden lapon ugyanazt. A lap tényleges címe H2-ként szerepel alatta, a fő szakaszok pedig H3-ként. Vagyis minden lap H1-e azonos, és egyik sem a lap tárgyát nevezi meg.

A javítás egyetlen helyen történik, a sablonban: a fejrészben lévő webhelynév egyszerű szöveggé alakul, a lap címe H1 lesz, a szakaszok H2-vé lépnek elő. Ez egy módosítás, és minden lapon hat.

A tanulság nem a javítás mérete, hanem hogy miért nem derült ki korábban. A szerkesztők laponként dolgoztak, és laponként minden rendben volt: a cím jó, a szöveg jó, a szakaszok jól tagoltak. A hiba nem a lapon volt, hanem a lap körül, és ezért nem is lehetett megtalálni lapokat átnézve. Ezt az ellenőrzést egyszer kell elvégezni, de kötelezően, és minden sablonváltozás után újra.

Gyakori hibák

A H1 hibái két csoportra oszlanak: szerkesztői döntések és sablonhibák. A másodikból származik a kevesebb, de a károsabb. Hét eset ismétlődik.

A webhely neve a H1-ben. Sablonhiba, minden lapra kiterjed. A H1 így semmit nem mond a lapról, és a szintek is eltolódnak alatta.
Hiányzó H1. A lapon nincs legfelső szintű címsor, a szakaszok H2-vel kezdődnek. Kisebb hiba, mint a fenti, de ugyanaz a következménye: nem derül ki a lap tárgya.
Több H1 egy lapon. Jellemzően nem szándékos, hanem beépülő elemekből ered. Nem büntetés, viszont elveszi a H1 értelmét.
H1 és cím eltérő tárgya. A találati listán mást ígér, mint amit a lap megnevez. Ez azonnali továbbmenést okoz, és a többinél közvetlenebb kárt tesz.
Kulcsszóhalmaz a H1-ben. Nem mondat, hanem felsorolás. Az olvasót elbizonytalanítja, a keresőnek nem ad többet.
Címsorszintek kihagyása. H1 után rögtön H3, vagy fordítva. Ez a szerkezet olvashatóságát rontja, és a felolvasóval tájékozódó olvasónak közvetlenül megnehezíti a lapot.
Címsor mint kiemelés. A szövegben egy mondat H2-t vagy H3-at kap, mert ki akarták emelni. Így a címsorlista értelmezhetetlenné válik, hiszen nem a szerkezetet tükrözi.

Gyakori tévhit

A leggyakoribb tévhit az, hogy a H1-nek szó szerint tartalmaznia kell a célzott kifejezést, méghozzá az elején. A H1-ben a lap tárgyának kell szerepelnie, természetes megfogalmazásban, és ez a legtöbb esetben magától tartalmazza a témát megnevező szavakat. Ha viszont a természetes megfogalmazás és a kifejezés szó szerinti alakja között választani kell, akkor a természetes megfogalmazás a helyes, mert a H1 elsősorban az olvasónak szól, és mert a szó szerinti egyezés nem feltétel.

Ellenpélda

Van egy eset, amikor helyes a H1-be a webhely nevét tenni: a nyitólapon. Ott a lap tárgya valóban maga a webhely, tehát a név a helyén van. Ugyanez igaz a rólunk jellegű lapra. A szabály tehát nem az, hogy a név soha nem lehet H1, hanem hogy a H1 a lap tárgyát nevezze meg, és ez a lapok nagy részénél nem a webhely neve.

Mérés

A H1 mérése a témakör legőszintébb pontja, mert itt azt kell kimondani, hogy közvetlen mutató nincs. A H1-nek nincs olyan száma, mint a címnek a kattintási arány. Ami mérhető, az közvetett, és ezt előre tudni kell, különben a munka mérhetetlennek fog látszani, és ezért elmarad.

Három mérhető dolog van. Az első nem teljesítmény, hanem állapot: van-e minden lapon pontosan egy H1, és az a lap tárgyát nevezi-e meg. Ez gépiesen ellenőrizhető az egész oldalon, és a kimenete egy szám: hány lap hibás.

A második a szerkezeti rend: van-e szintkihagyás, van-e címsorként használt kiemelés. Ez is gépiesen nézhető, és szintén állapotot ad, nem eredményt.

A harmadik a közvetett teljesítményhatás, és ez csak sablonszintű javításnál mérhető értelmesen: ha egy javítás minden lapra kihat, akkor az oldal összesített megjelenése és pozíciója összevethető a javítás előtti és utáni időszakban. Egyetlen lap H1-ének átírása ezzel szemben nem mérhető, mert a hatás kisebb, mint a szokásos ingadozás.

Mit mérj	Hol nézd	Mikor
Egy H1 van-e minden lapon	Gépies átnézés az oldalon	Fél évente és sablonváltás után
A H1 a lap tárgyát nevezi-e meg	Kézi minta néhány lapon	Fél évente
Szintkihagyások száma	Gépies átnézés	Fél évente
H1 és cím tárgyának egyezése	Kézi minta a fő lapokon	Negyedévente
Összesített megjelenés sablonjavítás után	Keresőkonzol, teljes oldal	Előtte és 8 héttel utána

Ellenőrzőlista egy lap H1-éhez

Pontosan egy H1 van a lapon?
A H1 a lap tárgyát nevezi meg, nem a webhely nevét?
A H1 és a cím ugyanazt a tárgyat nevezi meg, még ha máshogy is?
A H1 természetes mondat, nem kifejezések felsorolása?
A H1 után H2 következik, nem H3?
Nincs olyan címsor a lapon, ami csak kiemelésre szolgál?
A címsorokat egymás alá írva érthető a lap felépítése?
A sablon nem tesz H1-et a logóra, menüre vagy más ismétlődő elemre?

Határeset a mérésben

Előfordul, hogy a H1 javítása után semmi nem változik a számokban. Ez a leggyakoribb kimenet egyetlen lap esetén, és nem azt jelenti, hogy a javítás felesleges volt. A H1 rendbetétele alapfeltétel, nem növekedési eszköz: attól, hogy megvan, nem lesz jobb a lap, viszont a hiánya vagy hibás használata útban van. Az ilyen munkát ezért állapotként kell számon tartani, nem eredményként, és nem érdemes tőle mérhető javulást várni egy lapon.