Kulcsszóelhelyezés: teljes útmutató

A kulcsszóelhelyezés azt jelenti, hogy a lap tárgyát megnevező szavak ott szerepelnek, ahol a kereső és az olvasó is keresi őket: a címben, a főcímben, az első bekezdésben és a címsorokban. Nem arányról szól, hanem helyekről. Az elhelyezés nem lista, amit ki kell pipálni, hanem annak következménye, hogy a lap tényleg arról szól.

Alapfogalmak

A témakör két, egymással összekevert fogalomra épül, és a szétválasztásukkal a legtöbb félreértés megszűnik.

Elhelyezés. Az, hogy a lap tárgyát megnevező szavak a hangsúlyos helyeken szerepelnek-e. Ez véges lista: néhány hely, ami tényleg számít.
Sűrűség. Az, hogy a kifejezés a szöveg hány százalékát teszi ki. Ez elavult mérőszám, és a javítása közvetlenül rontja a szöveget.
Lefedés. Az, hogy a témához tartozó fogalmak és megnevezések együtt szerepelnek-e. Ez az, ami a sűrűség helyére lépett, és ez nem számolható, hanem a téma kidolgozottságából jön.

A három közül a középső az, amit érdemes elengedni. A sűrűségre nincs jó érték, és nincs is olyan küszöb, ami felett vagy alatt bármi történne. Ami mérhető helyette, az a lefedés, és annak nincs százalékos alakja.

Mi nem tartozik az elhelyezéshez

Érdemes leszűkíteni a témakört, mert sok olyan dolgot szoktak ide sorolni, ami máshová tartozik, és így a feladat végtelennek látszik.

Nem tartozik ide a szöveg hossza. Egy hosszabb lap nem azért jobb, mert több helyen szerepel a kifejezés, hanem mert többet mond a témáról. Nem tartozik ide a képek alternatív szövege sem: azt a hozzáférhetőség miatt kell megírni, a kép tartalmát leírva, nem a célzott kifejezéssel kitöltve.

És nem tartozik ide a hivatkozásszöveg sem, legalábbis a saját lapon belül nem. A befelé mutató hivatkozások szövege valóban jelzés a cél lapról, de az a hivatkozó lapon dől el, nem azon, amit optimalizálsz. Ez fontos elhatárolás, mert a hivatkozásszövegek erőltetett kitöltése a saját lapon belül tipikusan a sűrűség-gondolkodás továbbélése.

Hol számít az elhelyezés

A hangsúlyos helyek listája rövid, és ez jó hír, mert azt jelenti, hogy a munka véges. Négy hely van, ahol az elhelyezés érdemben számít, és minden további említés természetes következmény, nem feladat.

Az első a cím, ami a találati listán jelenik meg. A második a főcím, amit az érkező elsőként lát. A harmadik az első bekezdés, mert az dönti el, hogy az olvasó jó helyen van-e. A negyedik a címsorok, mert azok adják a lap vázlatát.

Ha ez a négy hely rendben van, akkor az elhelyezés kész, és nincs további tennivaló. Ami ezután jön, az már a szöveg minősége, nem az elhelyezés kérdése.

Hogyan működik?

Az elhelyezés két mechanizmusra hat, és a kettő közül a második a nagyobb, mégis kevesebbet beszélnek róla.

Az első a relevancia jelzése. A kereső a hangsúlyos helyeken lévő szavakat nagyobb súllyal veszi figyelembe, mert azok a lap szerkezetéből adódóan a tárgyat nevezik meg. Ez a hatás valós, de van egy felső korlátja: ha a szó ott van, akkor ott van, és a többszöri megismétlése nem ad hozzá.

A második az olvasó felismerése. Aki a keresésből érkezik, néhány pillanat alatt ellenőrzi, hogy a lap arról szól-e, amit beírt. Ezt a főcímből és az első bekezdésből olvassa ki. Ha nem találja ott, amit keresett, visszamegy, és ez a lap teljesítményére közvetlenül hat.

A harmadik mechanizmus nem az elhelyezésről szól, hanem arról, amivel összekeverik: a téma kidolgozottságáról. A kereső ma nem szóegyezést keres, hanem azt értékeli, hogy a lap mennyire fedi le a témát. Ezt nem az ismétlés adja, hanem az, hogy a lapon a téma összes fontos része szóba kerül.

A munkamenet öt lépés, és a leggyakoribb hiba az, hogy valaki a negyedik lépésnél kezdi.

A lap tárgyának megfogalmazása. Egy mondatban, természetes nyelven. Ez adja meg, mit kell elhelyezni.
A négy hangsúlyos hely kitöltése. Cím, főcím, első bekezdés, címsorok. Mindegyikben természetes megfogalmazásban.
A téma kidolgozása. A szöveg megírása úgy, hogy a témához tartozó fogalmak maguktól szóba kerülnek.
Ellenőrzés, nem pótlás. Végigolvasod, és ha valahol természetellenes az ismétlés, kiveszed. Ez a lépés jellemzően elvétel, nem hozzáadás.
Mérés a lapra érkező keresések számán. Nem a pozíción és nem a sűrűségen.

Miért nem működik a sűrűség

Érdemes egyszer végiggondolni, miért volt egyáltalán ilyen mérőszám, és miért nem használható ma. A korai keresők valóban szóegyezést számoltak, tehát az ismétlés hatott. Amint ez kiderült, azonnal visszaélés lett belőle, és a keresők ellene dolgoztak.

Ma a helyzet megfordult: a természetellenes ismétlés felismerhető minta, tehát nem előny. Ennél fontosabb viszont egy másik ok: a sűrűség javítása szükségszerűen rontja a szöveget, mert olyan mondatokat hoz létre, amiket senki nem így írna. Egy mutató, aminek a javítása kárt tesz, nem mutató.

Ami a helyére lépett, az nem számolható. A téma lefedése azt jelenti, hogy a lapon szóba kerül minden, ami a témához tartozik: a kapcsolódó fogalmak, a szokásos kérdések, a határesetek. Ez nem szóismétléssel érhető el, hanem azzal, hogy tényleg kidolgozod a témát.

Fő módszerek

Négy eljárás van. Az első a tervezés, a második és harmadik az ellenőrzés, a negyedik pedig az, ami a legtöbb esetben tényleg hiányzik.

1. A négy hely tudatos kitöltése

A lap megírása előtt eldöntöd, mi a lap tárgya, és a négy hangsúlyos helyen ez természetes megfogalmazásban szerepel. Ez az egész elhelyezési munka, és percek kérdése. Ha ez megvan, a lista kész, és nem kell tovább foglalkozni vele.

2. Elvétel, nem hozzáadás

Kész lapon végigolvasod a szöveget, és megkeresed azokat a helyeket, ahol az ismétlés természetellenes. Ezeket kiveszed vagy átírod. Ez a fordítottja annak, amit a legtöbben elhelyezési munka alatt értenek, és a gyakorlatban jellemzően ez a szükséges beavatkozás.

3. A megnevezések lefedésének ellenőrzése

Végigveszed, hogy a témának van-e olyan szokásos megnevezése, ami a szövegben nem szerepel: köznyelvi alak, rövidítés, idegen eredetű változat, szinonima. Ha a lap csak az egyik alakot használja, akkor a többivel keresők nem találják meg. Ez nem ismétlés, hanem lefedés, és valódi hiányt pótol.

4. Az első bekezdés élesítése

Ez a legtöbbet érő és legritkábban elvégzett lépés. Az első bekezdés az, ahol az érkező eldönti, marad-e. Ha az első bekezdés felvezetés, bemutatkozás vagy általános bevezető, akkor pontosan azt a pillanatot rontja el, ami a legtöbbet számít. Az első bekezdés a választ adja meg, nem a felvezetést.

A négy módszer összevetése

Módszer	Mikor	Munka	Tipikus irány
Négy hely kitöltése	Megírás előtt	Percek	Hozzáadás
Elvétel	Megírás után	Percek	Elvétel
Megnevezések lefedése	Megírás után	Néhány perc	Hozzáadás
Első bekezdés élesítése	Megírás után	Percek	Átírás

Döntési szabály

Az elhelyezés akkor kész, ha a lap tárgya természetes megfogalmazásban szerepel a címben, a főcímben, az első bekezdésben és legalább egy címsorban. Ezen túl ne helyezz el semmit tudatosan: ha a szöveg a témáról szól, a többi említés magától ott lesz. Ha viszont azt érzed, hogy külön be kell írnod a kifejezést valahová, akkor nem az elhelyezés hiányzik, hanem a szöveg nem arról a témáról szól.

Kidolgozott példa

Egy lap a fő kifejezésére megjelenik, de hátul, és a szöveg tele van ismételt kifejezésekkel, mert valaki korábban sűrűségre optimalizálta. A tartalom szakmailag rendben van.

Az átnézés négy dolgot talál. Egy: a kifejezés minden bekezdésben szerepel, jellemzően természetellenes mondatokban. Kettő: az első bekezdés a cég bemutatkozása, nem a kérdés megválaszolása. Három: a címsorok általános címkék, a kifejezés egyikben sem szerepel. Négy: a téma köznyelvi megnevezése egyszer sem fordul elő, csak a szakmai alak.

A javítás sorrendje a hatás szerint alakul, és nagy része elvétel. Először az első bekezdés cseréje: a bemutatkozás helyére a kérdés közvetlen megválaszolása kerül. Másodszor a természetellenes ismétlések kihúzása, ami a szöveget rövidíti. Harmadszor a címsorok beszédesebbre írása. Negyedszer a köznyelvi megnevezés beépítése ott, ahol természetes.

A négy javításból kettő elvétel volt, egy csere, és csak egy hozzáadás. Ez a kulcsszóelhelyezés jellemző aránya egy régi, korábban optimalizált lapon, és pontosan a fordítottja annak, amit a témakör neve sugall.

Gyakori hibák

A hibák többsége abból jön, hogy az elhelyezést mennyiségi kérdésként kezelik. Hét eset ismétlődik.

Sűrűségre optimalizálás. A kifejezés beírása minden bekezdésbe, hogy elérjen egy arányt. A szöveg olvashatatlan lesz, és a kereső felismeri a mintát.
Bemutatkozás az első bekezdésben. A lap azzal kezd, hogy kik vagyunk, nem azzal, hogy mi a válasz. Ezzel a legfontosabb pillanat megy el.
Általános címsorok. A címsorok semmit nem nevezik meg, tehát sem az olvasó, sem a kereső nem tud belőlük tájékozódni.
Egyetlen megnevezés használata. A lap csak a szakmai vagy csak a köznyelvi alakot használja. A másikkal keresők nem találják meg, és ez valódi elveszett forgalom.
Erőltetett elhelyezés a képaláírásokban és a hivatkozásszövegekben. A kifejezés beírása minden lehetséges helyre, olyan helyekre is, ahol zavaró. Ez a sűrűség-gondolkodás továbbélése.
Elhelyezés tartalom helyett. A lap rövid és felületes, de a kifejezés minden hangsúlyos helyen ott van. Az elhelyezés nem pótolja a tartalmat.
Szó szerinti egyezés kényszere. A ragozott vagy természetes alak helyett a kifejezés szótári formájának beírása, természetellenes mondatba. Magyar nyelven ez különösen feltűnő.

Egy hiba, ami magyar nyelven gyakoribb

Van egy nyolcadik eset, ami magyar szövegben feltűnőbb, mint más nyelveken: a szótári alak erőltetése ragozott környezetbe. Mivel a magyar toldalékoló nyelv, a természetes mondatban a kifejezés jellemzően ragozva jelenik meg. Ha valaki a szótári formát akarja szó szerint elhelyezni, akkor vagy nyelvtanilag rossz mondatot ír, vagy olyan szerkezetet, ami körülményes.

A gyakorlati következmény egyszerű: magyar szövegben a ragozott, természetes alak a helyes választás, és ez nem engedmény. A kereső a szóalakokat összekapcsolja, tehát a ragozás nem veszteség, a kényszeredett mondat viszont az, mert az olvasót elveszíted vele. Ennek a részletes eljárása a magyar kulcsszókutatás útmutatóban van.

Gyakori tévhit

A leggyakoribb tévhit az, hogy a kifejezésnek szó szerint, változtatás nélkül kell szerepelnie a hangsúlyos helyeken. A kereső felismeri a ragozott és a szórendben eltérő alakokat, tehát a természetes megfogalmazás nem hátrány. Magyar nyelven ez különösen fontos, mert a szótári alak beírása sok esetben nyelvtanilag rossz mondatot ad, és az olvasó ezt azonnal észreveszi. A természetes alak mindig jobb választás, mint a szó szerinti egyezés.

Ellenpélda

Van egy eset, amikor a szó szerinti alak mégis indokolt: ha a kifejezés egy rögzült, hivatalos megnevezés, aminek nincs természetes változata. Jogszabály neve, szabvány jelzése, hivatalos eljárás megnevezése esetén a pontos alak az, amit keresnek, és amit az olvasó is elvár. Itt a pontosság nem erőltetés, hanem a megnevezés része.

Mérés

Az elhelyezésnek nincs saját mérőszáma, és ezt érdemes előre kimondani, mert a régi mérőszám, a sűrűség, még sok eszközben szerepel, tehát könnyű visszacsúszni hozzá.

Ami mérhető helyette, az a lapra érkező, egymástól különböző keresések száma. Ha a megnevezések lefedése javul, akkor a lap több változatra megjelenik, tehát nem a fő keresésén javul a helyzet, hanem a keresések darabszáma nő. Ez a szám a keresőkonzolban közvetlenül látszik.

A második mérhető dolog nem szám, hanem állapot: van-e a négy hangsúlyos helyen a lap tárgya. Ez laponként néhány másodperc, gépiesen is nézhető, és a kimenete nem teljesítmény, hanem hibalista.

Mit mérj	Hol nézd	Mikor
Különböző keresések száma a lapon	Keresőkonzol, lap szerint	Javítás előtt és 8 héttel utána
A négy hely kitöltöttsége	Gépies átnézés	Fél évente
Első bekezdés tartalma	Kézi átolvasás a fő lapokon	Megírás után
Hiányzó megnevezések	Kereső kiegészítései, kézi	A fő lapokon, egyszer

Mit ne mérj

Két számot érdemes kihagyni. Az első a kulcsszósűrűség, minden formájában. Nemcsak azért, mert nem hat, hanem mert a javítása rontja a szöveget, tehát a mérés maga viszi rossz irányba a munkát.

A második a kifejezés előfordulásainak darabszáma a lapon. Ez ugyanaz a hiba más köntösben: könnyű növelni, és semmit nem mond arról, hogy a lap jobb lett-e. Ha egy mutató javítható úgy, hogy a lap közben rosszabb lesz, akkor a mutató a probléma.

Ellenőrzőlista egy laphoz

A lap tárgya szerepel a címben, természetes megfogalmazásban?
A főcím ugyanazt a tárgyat nevezi meg?
Az első bekezdés a választ adja meg, nem bemutatkozást?
Legalább egy címsor megnevezi a lap tárgyát?
Van olyan hely, ahol az ismétlés természetellenes, tehát kivehető?
A téma köznyelvi és szakmai megnevezése is szerepel a szövegben?
Nincs erőltetett elhelyezés képaláírásban vagy hivatkozásszövegben?
A ragozott, természetes alak van használva, nem a szótári forma erőltetve?

Határeset a mérésben

Előfordul, hogy egy lapról kiveszed az ismételt kifejezéseket, és rövid időre esik a pozíciója, majd visszatér. Ez nem az elvétel hibája: a kereső újra feldolgozza a megváltozott lapot, és ez néhány hétig ingadozást okoz. A helyes lépés a várakozás, nem a visszaállítás. Ha viszont nyolc hét után sem áll helyre, akkor érdemes megnézni, hogy az elvétel során nem esett-e ki a lap tárgya valamelyik hangsúlyos helyről, mert az már valódi hiány.

Kapcsolódó részletes útmutatók

Meta description: teljes útmutató