Zero-volume kulcsszavak: teljes útmutató

A zero-volume kulcsszavak azok a keresések, amelyekre a kulcsszókutató eszközök nulla vagy meghatározatlan keresési számot írnak, pedig valójában keresnek rájuk. A nulla nem a kereslet hiányát jelenti, hanem a mérés határát: a becslés mintavételen és kerekítésen alapul, és ami a minta alá esik, az nullaként jelenik meg. Ezek a kifejezések gyakran a legpontosabban mutatják meg, mit akar az olvasó.

Alapfogalmak

A nulla érték mögött nem egyetlen jelenség áll, hanem legalább négy különböző, és ezeket nem lehet egyformán kezelni. A megkülönböztetés azért fontos, mert az első háromból lehet jó tartalom, a negyedikből nem.

Kerekítési nulla. A keresés létezik, de olyan kevés, hogy a becslés kerekítése nullára hozza. Ezekből együtt, csoportban jelentős forgalom lesz, külön-külön alig mérhető.
Mintavételi nulla. A keresés nem szerepel az eszköz kérdéskészletében, tehát az eszköz nem tud róla semmit. Itt az adat hiányzik, nem a kereslet.
Új kifejezés. A kifejezés most keletkezett: új termék, új szabály, új szakszó. A becslés a múltból számol, tehát egy új kifejezésre szükségszerűen nullát ír, miközben a kereslet éppen most kezd növekedni.
Valódi nulla. Senki nem keresi, és nem is fogja, mert a megfogalmazás nem emberi. Ilyen a gépi kombinációkból előállt kifejezés vagy a gépi fordítás eredménye. Ez az egyetlen csoport, ahol a nulla azt jelenti, aminek látszik.

A négy eset szétválasztására nincs eszközfunkció, viszont van egy egyszerű gyakorlati próba. Írd be a kifejezést a keresőbe. Ha a kereső kiegészítésként felajánlja, vagy ha a találati oldalon tartalmi, témába vágó lapok állnak, akkor valaki keresi. Ha a találati oldal széteső, egymáshoz nem kapcsolódó lapokból áll, akkor jó eséllyel valódi nullát fogtál.

A meghatározatlan és a nulla nem ugyanaz

Az eszközök két különböző jelzést használnak, és ezeket érdemes szétválasztani, mert más következtetés tartozik hozzájuk. A nulla azt jelenti, hogy az eszköz megvizsgálta a kifejezést, és a becslése a legkisebb mérhető érték alatt maradt. A meghatározatlan vagy üres érték viszont azt, hogy az eszköz egyáltalán nem talált róla adatot. Az első esetben van mérés, csak alacsony, a másodikban nincs mérés.

A gyakorlatban a meghatározatlan érték az ígéretesebb a kettő közül, mert gyakran új vagy szűk szakmai kifejezést takar, ami épp most kezd elterjedni. A nulla ellenben valóban jelenthet kicsi, de létező keresletet, és jelenthet valódi nullát is. Ezért a listán a két jelzést külön kell jelölni, nem egyetlen üres cellaként kezelni, különben elvész egy hasznos különbség.

Miben más ez, mint a long-tail

A két fogalom átfedésben van, de nem ugyanaz, és az összekeverésük rossz döntésekhez vezet. A long-tail a kifejezés tulajdonsága: hosszú, konkrét, szűk igényt fogalmaz meg. A zero-volume a mérés tulajdonsága: az eszköz nem látja. A legtöbb zero-volume kifejezés hosszú, de nem mindegyik, és a hosszú kifejezések közül sem mindegyik zero-volume.

A gyakorlati különbség a döntésben van. A long-tail kifejezéseknél a kérdés az, hogy elég szűk-e a téma egy önálló laphoz. A zero-volume kifejezéseknél a kérdés az, hogy egyáltalán létezik-e a keresés. Az első esetben szerkesztési döntést hozol, a másodikban bizonyítékot kell szereznie.

Hogyan működik?

A becsült keresési szám nem számlálás. Az eszközök nem látják a kereső belső adatait, hanem többféle közvetett forrásból építenek becslést: hirdetési rendszerek sávosan megadott adataiból, böngészési szokásokat mérő adatkészletekből és saját mintavételből. Mindhárom forrásnak van alsó határa, ami alatt nem tud különbséget tenni kevés és nulla között.

Ehhez jön két további, kevésbé ismert torzítás. Az egyik a csoportosítás: a hirdetési adatok gyakran összevonják a hasonló jelentésű kifejezéseket egyetlen sorba, tehát a konkrét megfogalmazás önálló értéke eltűnik. A másik az időbeli átlagolás: a becslés jellemzően tizenkét hónap átlaga, tehát egy három hónapja keletkezett, gyorsan növő kifejezés is nullához közeli értéket kap.

Ennek a három hatásnak együtt van egy fontos következménye: minél konkrétabb és minél frissebb egy kifejezés, annál nagyobb az esélye, hogy nullát mutat, miközben valódi kereslet van mögötte. Vagyis a nulla érték rendszeresen épp a legértékesebb kifejezéseknél jelenik meg.

A munkamenet hat lépés, és az első kettő a döntő, mert ott dől el, hogy bizonyítékkal dolgozol vagy találgatással.

Gyűjtés az eszköz helyett a keresőből. A kereső automatikus kiegészítése és a kapcsolódó keresések valódi keresésekből épülnek, tehát ami ott megjelenik, arra bizonyítottan keresnek, bármit is ír rá a becslés.
Saját konzol átfésülése. A keresőkonzol lekérdezés-listája a legerősebb forrás, mert ott olyan keresések állnak, amelyekre te már megjelentél. Ezek nagy része nulla becslésű az eszközökben, mégis tényleges megjelenést produkált.
Csoportosítás jelentés szerint. A zero-volume kifejezések értelmes egysége soha nem a kifejezés, hanem a csoport. Húsz nulla becslésű megfogalmazás, ami ugyanazt kérdezi, együtt már mérhető forgalom.
Csoportméret becslése. Nem kifejezésenként, hanem csoportonként. A csoport nagyságát a benne lévő megfogalmazások száma és a téma általános ismertsége adja, nem összeadott nullák.
Lap-hozzárendelés. A csoport egy meglévő laphoz kerül alcímként, vagy önálló lapot kap. A csoportok nagy része alcím, nem lap.
Megjelenés-alapú visszamérés. Négy és nyolc hét után nem a forgalmat nézed, hanem azt, hány új kifejezésre jelensz meg a csoportból.

Miért a saját konzol a legjobb forrás

Érdemes egyszer kimérni a saját oldalon, mert a szám meggyőzőbb minden érvelésnél. Vedd elő a keresőkonzol lekérdezés-listáját, válaszd ki azokat a kereséseket, amelyekre megjelenést kaptál, majd nézd meg egy kulcsszókutató eszközben ugyanezeket. A lista jelentős részére nulla vagy meghatározatlan érték jön ki, pedig a konzol szerint tényleg megjelentél rájuk, tehát tényleg keresték őket. Ez a mérés egyszer elvégezve tartósan megváltoztatja, hogyan olvasol becsült számokat.

A konzol két korlátját viszont tudni kell. Csak arról ad adatot, amire már megjelensz, tehát új témakört nem tár fel. És a nagyon ritka kereséseket nem jeleníti meg, adatvédelmi okból. Ezért a konzol a legjobb forrás, de nem az egyetlen.

Fő módszerek

Négy eljárás van. Az első kettő arról szól, hogyan találd meg ezeket a kifejezéseket, a harmadik és a negyedik arról, mit csinálj velük, és a gyakorlatban az utóbbi kettő szokott elmaradni.

1. Kiegészítés-alapú feltárás

Beírod a témádat a keresőbe, és végigolvasod a kiegészítéseket, majd mindegyiket továbbírod egy-egy betűvel vagy szóval, és újra olvasod. Ez kézi munka, de olyan megfogalmazásokat hoz elő, amelyekre biztosan keresnek, mivel a kereső csak valódi keresésekből ajánl. A becsült szám ezeknél jellemzően nulla, a bizonyíték viszont maga az ajánlás.

2. Konzol-alapú betakarítás

Végigmész a saját keresőkonzolod lekérdezéseinek hosszú, alsó szakaszán, ahol egy-két megjelenés áll. Ez a leggazdagabb lelőhely, mert itt a te saját közönséged nyelve van, nem egy eszköz becslése. Ami itt sokszor, apró változatokban visszatér, az egy hiányzó tartalmi egységre mutat.

3. Csoportba rendezés és egyetlen lapba írás

A megtalált kifejezéseket jelentés szerint csoportosítod, és egy csoportra egy tartalmi egység készül. Nem külön lap minden kifejezésre, hanem egy jól megírt szakasz, ami a csoport összes megfogalmazását természetesen tartalmazza, mert a témáról beszél. Ez a lépés dönti el, hogy a munkából erős lap lesz, vagy sok vékony.

4. Meglévő lapok kiegészítése

A leggyorsabban megtérülő változat, és a legritkábban elvégzett. A csoportot nem új laphoz rendeled, hanem megkeresed azt a meglévő lapodat, amelyik a témáról szól, és beírod oda a hiányzó szakaszt. Így nem kell új lapot felépíteni, és nem is versengsz saját magaddal ugyanazon a témán.

A négy módszer összevetése

Módszer	Mit ad	Bizonyíték a keresletre	Munka
Kiegészítés-alapú feltárás	Új megfogalmazások	A kereső ajánlja	Közepes, kézi
Konzol-alapú betakarítás	A saját közönség nyelve	Tényleges megjelenés	Kis, gyors
Csoportba rendezés	Megírható egységek	Nem ad újat	Közepes
Meglévő lap kiegészítése	Azonnali eredmény	Nem ad újat	Kis

Döntési szabály

Zero-volume kifejezésre soha ne készíts önálló lapot egyetlen kifejezés alapján. Előbb gyűjtsd össze, hány különböző megfogalmazás kérdezi ugyanazt. Ha a csoport öt megfogalmazás alatt van, akkor alcím egy meglévő lapon. Ha öt fölött, és a találati oldalon a téma felismerhető, akkor lehet önálló lap. A darabszám nem a forgalmat jelzi, hanem azt, hogy a téma többféleképpen is megfogalmazódik, tehát valóban létezik.

Kidolgozott példa

Egy szakmai szolgáltató a konzolból gyűjt: kiválasztja azokat a lekérdezéseket, amelyeken az elmúlt három hónapban egy vagy két megjelenése volt. Néhány száz sor jön ki, és ezek mindegyikére nullát ír a kulcsszókutató eszköz.

A csoportosítás után a néhány száz sor tizenegy témára esik szét. Kettő közülük nagy: az egyikbe több tucat megfogalmazás tartozik, mindegyik ugyanazt a gyakorlati problémát kérdezi más szavakkal. A többi kilenc csoport kicsi, két-három megfogalmazással.

A döntés a szabály szerint alakul. A két nagy csoport kap egy-egy önálló lapot, mert a megfogalmazások száma azt jelzi, hogy a téma sokféleképpen jön elő, tehát valódi. A kilenc kicsi csoport nem kap lapot, hanem szétosztódik három meglévő lap alcímei közé.

Ami ebből a legfontosabb tanulság: a néhány száz nulla becslésű kifejezésből nem néhány száz feladat lett, hanem öt. És ez az öt bizonyítékon áll, mert mindegyik olyan keresésekből jött, amelyekre az oldal már valóban megjelent.

Gyakori hibák

Ez a témakör két ellentétes irányba téved el, és mindkét irány gyakori. Az egyik a nulla érték elhívése, a másik a nulla érték romantizálása. Hét eset ismétlődik.

A nulla azonnali kidobása. A kutatás minden nulla becslésű sort töröl. Ezzel a legkonkrétabb, legfrissebb és legjobban célzott kifejezések esnek ki, tehát pontosan a legjobb anyag.
Egy kifejezés, egy lap. Minden zero-volume kifejezésre külön rövid lap készül. Az eredmény sok vékony lap, amelyek egymással is versengenek, és amelyek együtt gyengítik az oldalt.
A valódi nulla be nem ismerése. Az ellenkező véglet: minden nulla becslésű kifejezésre tartalom készül, még a gépi kombinációkra és a rossz fordításokra is. Ezek soha nem fognak forgalmat hozni.
Bizonyíték nélküli döntés. A kifejezés bekerül a tervbe anélkül, hogy bárki beírta volna a keresőbe. Egyetlen keresés eldönti, létezik-e a kifejezés, és ez a lépés harminc másodperc.
Nullák összeadása. Húsz nulla becslésű kifejezés mellé odaírják, hogy a csoport száz keresést hoz havonta. Ez kitalált szám. A csoport nagysága nem számolható ki a benne lévő nullákból.
Az azonnali eredmény elvárása. A zero-volume tartalom lassabban indul, mert kevés a keresés, tehát a mérés is lassabban ad jelet. Aki négy hét után értékel, az mindig kudarcot fog látni.
A saját konzol kihagyása. Az egész munka külső eszközökből folyik, miközben a legjobb forrás ingyen ott van, és pontos adatot ad arról, mire jelenik meg az oldal.

Gyakori tévhit

A leggyakoribb tévhit az, hogy a zero-volume kifejezések könnyű terep, mert a versenytársak nem foglalkoznak velük. A verseny valóban kisebb, de ebből nem következik, hogy megszerezhetőek: a kereső ezeknél a ritka kereséseknél is a témakörben hitelesnek tartott oldalakat hozza elő, és egy ismeretlen oldal rövid lapja nem lesz hitelesebb attól, hogy senki más nem írt róla. A kis verseny előny, nem garancia.

Ellenpélda

Van egy helyzet, amikor helyes egyetlen zero-volume kifejezésre önálló lapot építeni: ha a kifejezés mögött nagy értékű, konkrét üzleti igény van. Egy szűk, drága szolgáltatásnál havi néhány keresés is elég lehet, ha abból egy megbízás lesz. Ilyenkor a döntés alapja nem a keresés száma, hanem az egy keresésre eső érték, és ezt csak te tudod, az eszköz nem.

Mérés

A zero-volume munka mérése azért csúszik el, mert a szokásos mutatók kis számoknál nem működnek. Egy lap, ami havi tizenkét látogatót hoz, a forgalmi kimutatásban láthatatlan, a kimutatás pedig ezért azt sugallja, hogy a munka eredménytelen volt. A helyes mérés ezért nem a forgalommal kezdődik, hanem a lefedéssel.

A lefedés itt azt jelenti: hány különböző keresésre jelensz meg, amire korábban nem jelentél meg. Ez a szám akkor is nő, ha a forgalom alig, és pontosan azt méri, amiért a munka folyik. A második szám a csoportonkénti megjelenés: a tervezett csoportok közül mennyi produkált egyáltalán megjelenést.

Mit mérj	Hol nézd	Mikor
Új lekérdezések száma, amire megjelensz	Keresőkonzol, lekérdezések	8 és 16 hét után
Megjelenést produkáló csoportok aránya	Keresőkonzol, lap szerint	12 hét után
A csoportban lévő megfogalmazások száma	Saját lista	A csoportosítás zárásakor
Valódi nullaként kiszórt sorok száma	Saját lista	Minden kutatásnál
Kiegészített meglévő lapok teljesítménye	Keresőkonzol, lap szerint	Előtte és 12 héttel utána

Mennyi idő után értékelj

A visszamérés időzítése itt fontosabb, mint máshol, és ez a leggyakoribb mérési hiba ebben a témakörben. A ritka keresések természetükből adódóan ritkán fordulnak elő, tehát a jel lassan gyűlik. Ha egy kifejezésre havonta háromszor keresnek, akkor négy hét alatt három megjelenés lehetséges maximum, és ebből semmilyen következtetés nem vonható le. A nulla megjelenés négy hét után nem bizonyíték semmire.

Gyakorlati beosztás: nyolc hét után csak azt nézd meg, hogy egyáltalán indexelve van-e a tartalom, és van-e bármilyen megjelenés. Tizenhat hét után értékelj először érdemben, és akkor is csoport szinten, nem kifejezés szinten. Fél év után dönts arról, hogy egy csoport valóban működik-e, vagy vissza kell olvasztani egy nagyobb lapba.

Írd fel a visszamérés dátumát már a megírás napján. Enélkül két dolog történik, mindkettő rossz: vagy túl korán értékelsz és feladod, vagy soha nem értékelsz, és a csoport örökre ott marad, akkor is, ha nem működik.

Ellenőrzőlista a döntés előtt

Beírtad a kifejezést a keresőbe, és láttad, hogy témába vágó lapok állnak rá?
Megnézted, hogy a kereső kiegészítésként felajánlja-e?
Ellenőrizted a saját konzolodban, hogy nem jelensz-e meg már rá?
Eldöntötted, a négy eset közül melyikbe tartozik a nulla?
Összegyűjtötted, hány különböző megfogalmazás kérdezi ugyanezt?
Megnézted, van-e már meglévő lapod, ahová a csoport beírható?
A csoportméretet a megfogalmazások számából vezetted le, nem nullák összeadásából?
A visszamérés dátuma nyolc hétnél későbbre van betéve, nem négyre?

Határeset a mérésben

Előfordul, hogy a zero-volume csoportra megírt szakasz sok új lekérdezésen hoz megjelenést, de mindegyiken a második találati oldalon áll. Ez nem kudarc, hanem pontosan az az állapot, amiből a legkevesebb munkával lehet előre lépni: a téma már felismerhető, csak nem elég erős. A helyes lépés nem új tartalom, hanem a meglévő szakasz mélyítése és a belső hivatkozások ráigazítása, mert a kiindulópont már megvan.

Kapcsolódó részletes útmutatók

Short-tail kulcsszavak: teljes útmutató