Kulcsszóklaszterezés: teljes útmutató
A kulcsszóklaszterezés az a munka, amikor az összegyűjtött keresésekből csoportokat alakítasz ki úgy, hogy egy csoport pontosan egy oldalt kapjon. A csoportosítás alapja nem a szavak hasonlósága, hanem az, hogy a kereső ugyanazt a választ várja-e. Ez dönti el, hány oldalt kell írni, és melyiknek mi legyen a feladata.
Alapfogalmak
A kulcsszókutatás végén ezer vagy tízezer sorod van, és ezekkel önmagukban semmit nem lehet kezdeni. A klaszterezés az a lépés, ami ebből a listából tartalomtervet csinál: megmondja, hány oldal kell, melyik oldal mit fed le, és mit ne fedjen le.
Mi az a klaszter
Egy klaszter azoknak a kereséseknek a csoportja, amelyekre ugyanaz az oldal a helyes válasz. Nem az a kérdés, hogy hasonlóan hangzanak-e, hanem hogy aki beírja őket, ugyanazt a tartalmat találná-e kielégítőnek.
Két kifejezés lehet szinte azonos leírásban, mégis külön klaszterbe tartozik, és lehet teljesen eltérő megfogalmazású, mégis ugyanoda. Ez a klaszterezés legfontosabb és legtöbbször figyelmen kívül hagyott tulajdonsága.
A klaszter és az oldal viszonya
A szabály egyszerű, és minden későbbi döntés ebből következik: egy klaszter, egy oldal. Ha egy klaszterre két oldalt írsz, azok egymás elől veszik el a helyet, és jellemzően mindkettő rosszabbul teljesít, mint egyetlen jó oldal tenné. Ha két klaszterre egy oldalt írsz, akkor az oldal egyik szándéknak sem felel meg rendesen.
Ebből következik, hogy a klaszterek száma nem stílus kérdése. Az a szám határozza meg a tartalomterv méretét, a szükséges munkaórát és a belső linkelés szerkezetét is.
Miért nem elég a szavak hasonlósága
Kézenfekvő lenne úgy csoportosítani, hogy ami hasonlóan van leírva, az egy helyre kerül. A gyakorlatban ez rendszeresen téved, és mindkét irányban.
Téved lefelé, amikor két teljesen eltérő megfogalmazás ugyanazt a kérdést jelenti. A szakmai és a hétköznapi elnevezés gyakran egyetlen közös szót sem tartalmaz, mégis ugyanaz a válasz mindkettőre. Ha szó szerinti hasonlóság alapján dolgozol, ezek két külön csoportba kerülnek, és két cikket írsz ugyanarról.
Téved felfelé is, amikor két majdnem azonos kifejezés mögött más elvárás áll. Egyetlen szó megváltoztatása elmozdíthatja a keresést a tanulástól a vásárlás felé, és ilyenkor a válasznak is más típusú oldalnak kell lennie, hiába különbözik a két sor egyetlen szóban.
Az elsődleges kifejezés szerepe
Minden klaszterben ki kell jelölni egy elsődleges kifejezést. Ez az, amelyikre a cím és a bevezető épül, és amelyik alapján a klaszter azonosítható. Nem feltétlenül a legnagyobb keresettségű: gyakran a legpontosabban megfogalmazott az, amelyik a klaszter szándékát a legjobban leírja.
A többi kifejezés a klaszterben másodlagos. Ezek adják a szerkezetet: alcímeket, bekezdéseket, kérdéseket. Nem kell mindegyiket szó szerint beleírni a szövegbe, viszont mindegyikre kell, hogy legyen válasz valahol az oldalon.
Hogyan működik?
A klaszterezésnek két szemlélete létezik, és a köztük lévő különbség nem technikai részlet: eltérő eredményt adnak ugyanarra a listára.
Jelentés alapú csoportosítás
Az első szemlélet a szavak jelentéséből indul ki: ami hasonlót jelent, az egy csoportba kerül. Ez gyorsan fut, nem igényel külső adatot, és nagy listákon is olcsó.
A gyengéje az, hogy a jelentés nem mindig esik egybe a szándékkal. Két azonos jelentésű kifejezésre gyakran teljesen más típusú oldal áll a találatok élén, például az egyikre útmutató, a másikra terméklista. Jelentés alapján ezek egy csoportba kerülnek, a valóságban viszont két külön oldal kell hozzájuk.
Találati oldal átfedésén alapuló csoportosítás
A második szemlélet nem a szavakat nézi, hanem azt, hogy két kifejezésre mennyire ugyanazok az oldalak jelennek meg a találatok között. Ha nagy az átfedés, akkor a keresőmotor maga mondja ki, hogy ezek ugyanazt a kérdést jelentik.
Ez lényegesen pontosabb, mert nem a mi feltételezésünkre épül, hanem mért adatra. Az ára az, hogy minden kifejezéshez le kell kérni a találati oldalt, ami nagy listáknál időbe és pénzbe kerül.
Az átfedési küszöb
Az átfedéses módszernél el kell dönteni, hány közös találat számít elégnek. Ez a küszöb közvetlenül befolyásolja, hány klasztered lesz, és nem mindegy, melyiket választod.
| Küszöb | Mi történik | Mikor jó |
|---|---|---|
| Szigorú, sok közös találat kell | Sok, apró klaszter | Nagy tekintélyű oldal, sok írói kapacitás |
| Közepes | Kiegyensúlyozott bontás | Az esetek többsége |
| Megengedő, kevés közös elég | Kevés, nagy klaszter | Új oldal, kevés kapacitás |
A gyakorlati tanács: ha az oldalad új, és kevés tartalmad van, a megengedőbb küszöb a jobb választás. Kevesebb, de erősebb oldalt kapsz, és ezek gyorsabban kezdenek teljesíteni, mint sok vékony cikk.
Mekkora legyen egy klaszter
Nincs egyetlen helyes méret, de van egy használható tartomány. A gyakorlatban a jól működő klaszterek jellemzően tíz és száz kifejezés között mozognak, az elsődlegessel együtt.
A tíz alatti klaszter gyanús: vagy egy nagyobb csoport leszakadt darabja, vagy olyan szűk téma, amiről nem lehet önálló oldalt megtölteni. Ilyenkor az első lépés nem az írás, hanem annak megkeresése, melyik nagyobb klaszterhez tartozik.
A több száz kifejezésből álló klaszter szintén gyanús, csak a másik irányban: jó eséllyel több szándék keveredett benne. Ezt nem a szám alapján kell eldönteni, hanem úgy, hogy megnézed, egyetlen oldallal ki lehetne-e szolgálni mindet. Ha a válasz nem, akkor vágni kell.
Fő módszerek
A gyakorlatban négy eljárás fordul elő. A választás nem ízlés kérdése, hanem a lista méretétől és a rendelkezésre álló adattól függ.
1. Kézi csoportosítás
Néhány száz kifejezésig ez a leggyorsabb és a legpontosabb út, mert az ember látja azt, amit az eszköz nem: hogy mit akar a kereső. Táblázatban, egy csoport-oszloppal elvégezhető.
A határa élesen jelentkezik. Ezer sor fölött a kézi munka órákat vesz el, és romlik is a minősége, mert a lista végére már nem emlékszel, hogyan döntöttél az elején.
2. Eszközös klaszterezés, majd kézi felülvizsgálat
Ez a legtöbb esetben a helyes eljárás. Az eszköz elvégzi a durva munkát, te pedig csak a határeseteket nézed át. A tapasztalat szerint a csoportok nagy része rendben lesz, és a hibák egy jól elkülöníthető kisebbségben csoportosulnak: ott, ahol a kifejezés kétértelmű.
A felülvizsgálatot nem véletlenszerűen érdemes végezni, hanem célzottan: először a legnagyobb klasztereket nézd meg, mert ott a legnagyobb a kár, ha rossz, és ott a legvalószínűbb, hogy két szándék keveredett össze.
3. Hibrid: átfedés plusz szándék-ellenőrzés
A pontosabb eljárás két lépésből áll. Először találati átfedés alapján képzed a csoportokat, majd minden csoportnál megnézed, milyen típusú oldalak állnak az élen. Ha egy csoporton belül keverednek a típusok, a csoportot ketté kell vágni.
Ez a lépés az, ami a klaszterezést használhatóvá teszi, mert megelőzi a leggyakoribb tervezési hibát: azt, hogy egy oldalra két különböző elvárást bízunk.
4. Munkamenet, amit követhetsz
- Kiszeded a listából a márkás és a nyilvánvalóan oda nem való kereséseket.
- Csoportokat képzel átfedés vagy jelentés alapján.
- Minden csoporthoz kijelölöd az elsődleges kifejezést.
- Megnézed a csoportok élén álló oldalak típusát, és ahol kevert, kettévágod.
- Minden csoporthoz felírod, milyen oldal készül belőle, és melyik már meglévő oldalra épül rá.
- A csoportokat rangsorolod, és csak ezután kezdesz írni.
Az ötödik lépés a leggyakrabban kihagyott, és az okoz később a legtöbb bajt. Ha nincs felírva, hogy egy klaszter meglévő oldalhoz tartozik, akkor előbb vagy utóbb megírják hozzá az új cikket is, és ezzel kész a duplikáció.
Gyakori hibák
A klaszterezés hibái nem azonnal látszanak. Jellemzően fél évvel később derülnek ki, amikor a tartalom már elkészült, és a javítás összevonást vagy törlést jelent.
Túl finom bontás
A leggyakoribb hiba, és általában jó szándékból származik: minden apró megfogalmazás külön cikket kap, mert így „többet fedünk le”. Az eredmény az, hogy több oldal verseng ugyanazért a helyért, egyik sem elég alapos, és a keresőmotor sem tudja eldönteni, melyiket mutassa.
A felismerése egyszerű. Ha két tervezett cikk vázlata nyolcven százalékban ugyanaz lenne, akkor egy cikk, nem kettő.
Túl durva bontás
A ritkább, de szintén valós hiba: minden egy nagy oldalra kerül, mert „úgyis ugyanarról szól”. Az így született oldal hosszú lesz, és egyik kérdésre sem ad olyan választ, amiért érdemes lenne odakattintani.
Jele az, ha egy tervezett cikkhez tíznél több alcím kell, és ezek közül legalább három önmagában is megállna egy önálló oldalként.
A szándék figyelmen kívül hagyása
Ha egy klaszterbe kerül a „mi az X” és az „X árak” típusú keresés, akkor az elkészült oldal egyiknek sem felel meg. Aki tanulni akar, hosszú árlistát talál, aki venni akarna, elméleti bevezetőt.
Az eszköz eredményének felülvizsgálat nélküli elfogadása
Az automatikus klaszterezés kimenete nem terv, hanem nyersanyag. Aki ellenőrzés nélkül írja ki belőle a cikklistát, az az eszköz feltételezéseit írja meg, nem a piac kérdéseit.
A klaszterek rangsorolásának elmulasztása
A klaszterezés végén kapott lista nem sorrend, hanem halmaz. Aki felülről lefelé kezdi el megírni, az véletlenszerű sorrendben dolgozik, és jellemzően a legkönnyebb témákkal kezd, mert azok kerültek a lista elejére.
A rangsorolásnak két szempontja van, és mindkettőt fel kell írni. Az egyik, hogy mekkora a klaszter lehetősége, a másik, hogy mennyire erős a verseny benne. A kettő hányadosa adja a sorrendet, és ez a sorrend gyakran gyökeresen más, mint a lista eredeti állapota.
A meglévő tartalom figyelmen kívül hagyása
A klaszterezést sokan úgy végzik, mintha üres oldalra terveznének, holott a legtöbb esetben már van tartalom. Ha egy klaszterhez tartozó oldal már létezik, és mégis új cikk születik, akkor a saját, működő oldaladat rontod el.
A javítás egy plusz oszlop a klaszter-táblázatban: minden csoport mellé oda kell írni a hozzá tartozó meglévő oldal címét, vagy azt, hogy nincs ilyen. Ez a lépés öt percet vesz igénybe klaszterenként, és a leggyakoribb duplikációt előzi meg.
Ellenőrzőlista, mielőtt írni kezdesz
- Minden klaszternek egy és csak egy elsődleges kifejezése van
- Nincs két klaszter, aminek a vázlata nagyrészt megegyezne
- Egy klaszteren belül egységes a keresési szándék
- Minden klaszterhez fel van írva, új oldal készül-e vagy meglévő bővül
- A márkás kifejezések külön csoportban vannak, nem keverve
Mérés
A klaszterezés minősége utólag pontosan mérhető, és a mérés nem igényel külön eszközt: a saját teljesítményadatod megmutatja.
A kannibalizáció mérése
A legfontosabb mutató az, hogy hány kifejezésre jelenik meg két vagy több saját oldalad. Ha ez a szám növekszik, akkor a klaszterezés túl finom volt, és két cikk ugyanazt a munkát végzi.
Egy egyszerű módja az ellenőrzésnek: vedd a legjobban teljesítő ötven kifejezésedet, és nézd meg, mindegyikhez ugyanaz az oldal tartozik-e hónapról hónapra. Ahol az oldal váltakozik, ott két oldalad verseng, és ez mindig veszteség.
A lefedettség mérése
A második mutató fordított irányból nézi ugyanezt: egy klaszterből mennyi kifejezésre jön be ténylegesen az oldal. Ha egy klaszter száz kifejezésből állt, és a cikk húszra jelenik meg, akkor a klaszter jó volt, de a tartalom nem fedte le.
Ez azért fontos elkülöníteni, mert a két hiba javítása teljesen más. A kannibalizációt összevonással javítod, a hiányos lefedettséget bővítéssel.
Hogyan különböztesd meg a két hibát
A kannibalizáció és a hiányos lefedettség egyaránt gyenge eredményként jelentkezik, viszont ellentétes javítást igényelnek, ezért nem mindegy, melyikről van szó. A megkülönböztetéshez egyetlen kérdést kell feltenni: hány saját oldalad jelenik meg ugyanarra a keresésre.
Ha egynél több, akkor kannibalizáció van, és a klaszterek túl finomra sikerültek. Ilyenkor a gyengébb oldalt össze kell vonni az erősebbel, és a régi címről át kell irányítani, nem pedig párhuzamosan tovább fejleszteni mindkettőt.
Ha csak egy oldalad jön be, de kevés kifejezésre, akkor a klaszter jó volt, a cikk viszont hiányos. Ilyenkor nem új oldal kell, hanem a meglévő bővítése azokkal a kérdésekkel, amik a klaszterben szerepeltek, de a szövegben nem kaptak választ.
Mikor nézd meg újra
A klasztereket nem kell folyamatosan karbantartani, de két esetben érdemes újranézni. Az első, amikor egy témában jelentősen átalakul a találati oldal, mert ilyenkor a szándék változott meg, és a régi bontás elavult. A második, amikor egy új szolgáltatás vagy termék jelenik meg nálad, mert az új kereséseket hoz, és ezeket nem lehet a régi csoportokba erőltetni.
Egy táblázat, amit érdemes vezetni
| Mit jegyzel fel | Miért |
|---|---|
| Klaszter neve és elsődleges kifejezése | Enélkül később nem tudod, mi tartozott hova |
| A hozzá tartozó oldal címe | Ez akadályozza meg a duplikált cikket |
| A klaszter kifejezéseinek száma | Ehhez méred a lefedettséget |
| Az utolsó felülvizsgálat dátuma | Megmutatja, mi avult el |
Ez a négy oszlop elég. Aki ennél többet vezet, jellemzően nem tartja karban, és a nem karbantartott terv rosszabb, mint a nincs terv, mert megbízhatónak látszik.
Kapcsolódó részletes útmutatók
Csináltassuk meg helyetted
Ha ez sok, mi elvégezzük. Egy munkanapon belül konkrét ajánlatot kapsz.