Ranking faktorok: teljes útmutató

A ranking faktorok azok a jellemzők, amiket a keresőmotor figyelembe vesz, amikor eldönti, milyen sorrendben mutassa a találatokat. Nem egy nyilvános, számozott lista: a keresőmotorok csak irányelveket közölnek, a pontos súlyozás üzleti titok. A gyakorlatban három nagy csoportba rendezhetők: tartalom, technikai állapot és külső megítélés.

Alapfogalmak

A ranking faktor kifejezés a szakmai köznyelv része, de érdemes pontosan használni, mert a félreértések nagy része innen ered. A faktor nem egy kapcsoló, amit be lehet kapcsolni. Egy jellemző, amit a rendszer mér, és amit a többi jellemzővel együtt értékel.

Amit a faktor jelent, és amit nem

Három pontosítás, ami a mindennapi munkában sokat számít:

A faktorok nem függetlenek egymástól. Egy gyors oldal, amin nincs értékelhető tartalom, nem fog előrelépni a sebességtől. A jellemzők együtt hatnak, nem összeadódnak.
A súlyuk lekérdezésenként változik. Egy egészségügyi témánál más számít, mint egy receptnél. Ezért nincs egyetlen érvényes sorrend a faktorok között.
A legtöbb faktor küszöb-jellegű, nem skálázódó. Ha az oldal elérhető és értelmezhető, akkor a további technikai finomítás már keveset ad hozzá. Az első lépés mindig a küszöb átlépése.

A három nagy csoport

A szakmai gyakorlatban a jellemzőket három csoportra bontjuk. A bontás nem hivatalos, de jól használható, mert a munka is így szerveződik.

Tartalmi jellemzők. Megválaszolja-e az oldal azt, amiért a felhasználó jött. Ide tartozik a témai lefedettség, a szándékhoz való illeszkedés, a szerkezet és az eredetiség.
Technikai jellemzők. El tud-e jutni a keresőmotor az oldalhoz, és fel tudja-e dolgozni. Ide tartozik az elérhetőség, az indexelhetőség, a mobilra való alkalmasság és a betöltési élmény.
Külső jellemzők. Mit gondol az oldalról a web többi része. Elsősorban a másik oldalakról érkező hivatkozások, és az, hogy milyen környezetből jönnek.

A három csoport között van sorrend, és ezt érdemes betartani. Ha a technikai réteg hibás, a tartalmi munka nem tud érvényesülni. Ha a tartalom nem válaszol, a hivatkozások sem segítenek.

Miért nincs hivatalos lista

A kérdés rendszeresen felmerül: ha a keresőmotor tudja, mit mér, miért nem mondja meg. Három oka van, és mindhárom gyakorlati következményekkel jár.

Az első a visszaélés. Egy pontos, súlyozott lista azonnal céltáblává válna, és a találati oldalak minősége romlana, mert a rangsort nem a jobb válasz, hanem a lista jobb kiszolgálása határozná meg.

A második, hogy a rendszer nem is egy rögzített képlet. Több, egymás mellé rendelt modell együttese, és ezek részben tanult módon működnek. Nincs egyetlen sor a kódban, ami azt mondaná, hogy ez a jellemző ennyit ér.

A harmadik, hogy a súlyozás lekérdezésfüggő. Egy orvosi kérdésnél a forrás megbízhatósága többet nyom, egy helyi szolgáltatásnál a közelség. Egy állandó lista tehát akkor sem lenne igaz, ha közzétennék.

A gyakorlati következtetés: ha valahol egy százalékos súlyozást tartalmazó faktorlistát látsz, az nem mérés, hanem becslés. Használható gondolkodásra, de nem szabad rá tervet építeni.

Hogyan működik?

A rangsorolás nem egy egyszeri pontozás. Több lépcsős folyamat, és minden lépcső más kérdést tesz fel.

1. Ki kerül egyáltalán szóba

A rendszer először kiválasztja azokat az oldalakat, amik a lekérdezéshez valamennyire is kapcsolódnak. Ehhez az oldalnak az indexben kell lennie. Ez a lépés nem finom: itt még nem sorrendről van szó, hanem arról, hogy bekerül-e a mérlegelésbe.

2. Első rendezés

A szóba jövő oldalak között a rendszer gyors, olcsó jellemzők alapján rendez. Itt dől el, hogy melyik néhány száz oldal kerül részletes vizsgálatra.

3. Újrarendezés

A szűkített halmazon a rendszer költségesebb értékelést futtat. Itt kapnak szerepet azok a jellemzők, amik több számítást igényelnek, például a tartalom jelentéstartalmának mélyebb értelmezése.

4. Megjelenítés

Az utolsó lépés nem a sorrendről szól, hanem a formáról: milyen blokkok kerüljenek a találati oldalra. Erről részletesen a SERP útmutatóban írunk.

Ez a felépítés magyaráz meg egy gyakori tapasztalatot. Amikor egy oldal a huszadik helyről a tizedikre lép, jellemzően más történt, mint amikor a tizedikről a harmadikra. Az első esetben a szélesebb rendezésben javult a helyzete, a másodikban a részletes értékelésben.

Mi az, ami biztosan számít

Sok jellemző státusza vitatott, de néhány dolog nem az, mert a keresőmotorok maguk is kimondják vagy közvetlenül mérik:

Az oldal elérhető-e a robot számára
Bekerült-e az indexbe
Használható-e mobilon
Biztonságos kapcsolaton keresztül érhető-e el
Megválaszolja-e a lekérdezés mögötti kérdést
Hivatkoznak-e rá más oldalak

Ez a hat pont kevés izgalmas újdonságot tartalmaz, és pont ez a lényeg: a rangsorolás nagy része unalmas alapmunka, nem trükk.

Fő módszerek

A faktorokkal kétféleképpen lehet dolgozni. A rossz mód az, hogy listát keresünk és végigpipáljuk. A jó mód az, hogy megkeressük, melyik réteg akadályoz, és azt javítjuk.

A szűk keresztmetszet megkeresése

A sorrend kötött, és a lépések nem cserélhetők fel:

Elérhető? Ha a robot nem jut el az oldalig, minden további kérdés értelmetlen. Ez az első ellenőrzés, mindig.
Indexelt? Az elérhetőség nem elég. Ha az oldal nincs az indexben, nem versenyez.
A megfelelő formátum? Ha a találati oldalon kategórialapok állnak, egy blogcikk nem fog előrejönni, bármilyen jó. Erről a keresési szándék útmutatója szól részletesen.
Elég alapos? Ha a formátum stimmel, de az oldal három bekezdés, miközben a versenytársak tizenöt kérdést válaszolnak meg, akkor a tartalom a szűk keresztmetszet.
Van külső megerősítése? Ez a legdrágább és a leglassabb réteg, ezért utoljára jön. Ha az előző négy nincs rendben, a hivatkozásépítés pénzkidobás.

Döntési szabály

Mindig a legalacsonyabb szinten álló hibát javítsd először. Ha egy oldal nincs indexelve, ne a szöveget bővítsd. Ha a formátum rossz, ne linkeket szerezz. A rétegek között nincs átjárás: egy magasabb réteg erőssége nem pótolja egy alacsonyabb hiányát.

Prioritási táblázat

Réteg	Mennyi idő	Mennyire biztos a hatás	Mikor foglalkozz vele
Elérhetőség, indexelés	Órák	Biztos	Mindig először
Formátum, szándék	Napok	Nagyon valószínű	Másodszor
Tartalmi mélység	Hetek	Valószínű	Harmadszor
Belső linkelés	Napok	Közepes	A tartalommal együtt
Külső hivatkozások	Hónapok	Közepes, lassú	Utoljára
Betöltési sebesség finomítása	Napok	Kicsi, ha már elfogadható	Csak ha tényleg lassú

A táblázat utolsó sora a leggyakrabban félrekezelt tétel. A sebesség akkor számít sokat, ha az oldal ténylegesen lassú. Ha már elfogadható tartományban van, a további tizedmásodpercek jellemzően nem mozdítják a helyezést, miközben sok munkába kerülnek.

Kidolgozott példa

Egy bútorokat gyártó cég oldala nem jön fel a saját termékkategóriájára. A vizsgálat sorrendben:

Elérhetőség. Az oldal betölt, a robot számára sincs akadály. Rendben.
Indexelés. Kiderül, hogy a kategórialap egy szűrőgomb miatt több tucat, szinte azonos címen is elérhető, és a keresőmotor ezek közül nem a fő változatot választotta. Itt van a hiba.
A többi lépést el sem kell kezdeni, amíg ez nincs rendezve.

A kísértés ilyenkor az, hogy a csapat a szöveget kezdi bővíteni, mert az kézzelfogható munka. A valódi javítás viszont az, hogy egyértelművé tesszük, melyik a fő változat. A különbség egy nap és három hónap között van.

Amit a belső linkelés ad hozzá

A belső hivatkozás az egyetlen olyan réteg, amit teljes egészében magunk irányítunk, és ezért aránytalanul kevés figyelmet kap. Három dolgot csinál egyszerre:

Utat mutat a robotnak. Amire semmi nem mutat a saját oldalunkról, azt nehezebb megtalálni, és jellemzően ritkábban is járja be.
Jelzi, mi a fontos. Ha egy oldalra sok belső hivatkozás mutat, az a saját rendszerünkön belül fontosnak számít. Ez a jelzés kifelé is látszik.
Kontextust ad. A hivatkozás szövege elárulja, miről szól a cél oldal. Ha minden linkünk szövege az, hogy ide kattints, ezt a jelzést eldobjuk.

Egy egyszerű szabály, ami a legtöbb oldalon azonnal használ: minden új tartalom kapjon legalább három belső hivatkozást már meglévő oldalakról, ne csak ő mutasson kifelé. A legtöbb helyen ez fordítva történik, és az új cikkek elszigetelten állnak.

Ami változik, és ami nem

A szakmában sok szó esik az algoritmus változásairól. Érdemes kettéválasztani, mi az, ami ténylegesen mozog, és mi az, ami évek óta ugyanaz.

Stabil	Változó
Az oldalnak elérhetőnek kell lennie	Milyen blokkok jelennek meg a találati oldalon
Az oldalnak válaszolnia kell a kérdésre	Mennyire toleráns a rendszer a gyenge tartalommal
A hivatkozások számítanak	Milyen típusú hivatkozást értékel, és melyiket hagyja figyelmen kívül
A mobilhasználat alapfeltétel	Milyen szigorúan méri a betöltési élményt

A bal oszlop évek óta ugyanaz. Aki erre épít, annak a munkája nem avul el minden frissítéskor. A jobb oszlop mozog, és ezt figyelni kell, de nem érdemes rá alapozni a stratégiát.

Gyakori hibák

Listát keresünk a faktorokról, és végigpipáljuk. A lista nem prioritási sorrend. A végigpipálás során a legolcsóbb tételek késznek látszanak, és a drága, valódi probléma érintetlen marad.
Egyetlen jellemzőre építünk. Sem a sebesség, sem a kulcsszó-sűrűség, sem a linkszám nem hoz önmagában eredményt. Amelyik tanács egyetlen számra vezeti vissza a rangsorolást, az biztosan leegyszerűsítés.
Összekeverjük a korrelációt az okkal. Attól, hogy az első helyen álló oldalaknak jellemzően több hivatkozásuk van, még nem biztos, hogy a hivatkozás emelte őket oda. Lehet, hogy azért kaptak hivatkozást, mert jók.
Régi tanácsokat követünk. A szakma tele van olyan szabályokkal, amik évekkel ezelőtt működtek. Egy tanács kora önmagában információ.
A saját véleményünket tesszük a mérés helyére. Hogy egy oldal szerintünk jobb, az nem adat. Amit mérni lehet: megjelenés, helyezés, átkattintás.
Türelmetlenség. A változtatások hatása nem azonnali. Aki naponta mérlegel, zajra fog reagálni, és folyamatosan visszavonja a saját munkáját.

Mérés

A faktorok hatását nem lehet közvetlenül mérni, mert a súlyozás nem nyilvános. Amit mérni lehet, az a következmény, és ehhez két dolog kell: kiindulópont és türelem.

Mit érdemes rögzíteni változtatás előtt

Az érintett oldalak jelenlegi helyezése a fő kifejezéseikre
A megjelenések és a kattintások száma az elmúlt időszakban
Az indexeltségi állapot
A változtatás pontos dátuma

Az utolsó tétel a legfontosabb, és a legtöbbször kimaradó. Dátum nélkül később nem lehet eldönteni, hogy a változás a mi munkánk eredménye, vagy csak egybeesett vele.

Érdemes ezt egyetlen, közös táblázatban vezetni, ahol minden sor egy változtatás: mikor, melyik oldalon, mit, és mi volt előtte. Nem kell hozzá eszköz, egy megosztott táblázat elég. A haszna akkor jelentkezik, amikor fél év múlva valaki megkérdezi, miért esett vissza egy oldal, és nem találgatni kell.

Mennyi idő után értékelj

Technikai javításnál, például egy indexelési hiba megszüntetésénél a hatás viszonylag gyorsan látható, mert a rendszernek csak újra be kell olvasnia az oldalt. Tartalmi változtatásnál és külső hivatkozásoknál lassabb: itt hetekben, nem napokban érdemes gondolkodni.

Ellenőrzőlista negyedéves átnézéshez

Van-e olyan fontos oldal, ami kiesett az indexből
Változott-e a fő kifejezéseink találati oldalának összetétele
Van-e olyan oldalunk, ami két kifejezésre is ugyanazt a szándékot célozza
Melyik oldalunk áll a nyolcadik és huszadik hely között, mert ott a legolcsóbb a javítás
Melyik változtatásunknak nem tudjuk a dátumát

Amit NE mérj

Két mérési szokás rendszeresen rossz döntést szül. Az első a napi helyezés-követés: a találati oldalak természetes ingadozása nagyobb, mint amire értelmes következtetést lehet építeni. Aki naponta nézi, minden második nap javítani akar valamit, és közben saját magát vonja vissza.

A második a versenytárs-másolás mint mérés. Attól, hogy egy versenytárs csinál valamit, még nem tudjuk, hogy az segít-e neki. Lehet, hogy annak ellenére áll jól, nem amiatt. A másolás a legkönnyebb út, és a legkevésbé megbízható bizonyíték.

Ami helyette működik: válaszd ki a saját oldalaid közül azt a tízet, amelyik a nyolcadik és huszadik hely között áll, javíts rajtuk egyszerre EGY dolgot, és mérd meg négy hét múlva. Egy változó, több oldal, rögzített dátum. Ez lassú, de az eredménye valóban a tiéd.