Domain migration: teljes útmutató

A domain migration, magyarul domainváltás vagy domainköltöztetés, azt jelenti, hogy egy meglévő webhely tartalmát régi domainnévről egy újra viszed át úgy, hogy a keresőben felhalmozott láthatóság is átkerüljön. A siker kulcsa egy teljes URL-térkép, oldalankénti 301-es átirányítás, frissített belső linkek, canonical és sitemap, a keresőkonzolban jelzett címváltozás, és hetekig tartó utómérés.

Alapfogalmak

A domainváltás első ránézésre egyszerű technikai művelet: új nevet regisztrálsz, átállítod a DNS-t, és kész. Keresőoptimalizálási szempontból viszont ez az egyik legkockázatosabb lépés, amit egy működő webhellyel meg lehet tenni. A kereső minden egyes URL-hez külön jeleket tárol: indexelési állapotot, belső és külső linkeket, felhasználói viselkedést. Amikor a domain megváltozik, minden URL megváltozik, tehát ezeket a jeleket címenként kell átvezetni a régi helyről az újra.

Fontos elhatárolni a domainváltást a tágabb értelemben vett webhely-költöztetéstől. Itt kizárólag azzal az esettel foglalkozunk, amikor a gazdanév változik, például egy régi márkanévről egy újra, egy országkódos végződésről egy generikusra, vagy több kisebb domain összevonásakor egyetlen főre. Ha közben a szerkezet, a dizajn vagy a tartalomkezelő is cserélődik, az külön kockázati réteg, és érdemes elkerülni, hogy egyszerre minden változzon.

A legfontosabb kifejezések

Forrásdomain: a régi név, ahonnan a tartalom elköltözik. Ezt a költözés után sem szabad hagyni lejárni.
Céldomain: az új név, ahová a tartalom és a jelek érkeznek.
URL-térkép: táblázat, amely minden régi URL mellé pontosan egy új URL-t rendel. Ez a teljes projekt gerince.
301-es átirányítás: tartós átirányítás, amely azt közli a böngészővel és a keresővel, hogy a tartalom véglegesen új címre került.
Címváltozás jelzése: a Google Search Console egyik funkciója, amellyel a tulajdonos közli a keresővel, hogy a teljes webhely új domainre költözött.
Utómérés: a költözés utáni hetekben végzett ellenőrzés, amely összeveti az indexelést, a forgalmat és a hibákat a kiinduló állapottal.

A domainváltás során három dolog vész el a legkönnyebben: az olyan URL-ek, amelyekhez senki nem rendelt új címet, a külső hivatkozások értéke, ha az átirányítás rossz helyre mutat, és a kiinduló mérési adat, ha előtte senki nem mentette el. Mindhárom megelőzhető, ha a munka a régi állapot pontos feltérképezésével indul, nem az új domain beállításával.

Érdemes azt is tisztázni, mikor nem érdemes domaint váltani. Ha a régi név csak kicsit elavult, de erős linkprofillal és ismert márkával rendelkezik, a váltás haszna gyakran kisebb, mint a kockázata. Jó ok viszont egy jogi kényszer, egy márkaegyesítés, egy nemzetközi terjeszkedés vagy egy olyan név, amely rossz asszociációkat kelt. Ilyenkor a kérdés nem az, hogy váltsunk-e, hanem az, hogy hogyan csináljuk a lehető legkisebb veszteséggel.

Hogyan működik?

A domainváltás mechanikája arra épül, hogy a kereső újra feltérképezi a régi URL-eket, látja rajtuk a tartós átirányítást, követi azt, és az új címet kezdi el indexelni a régi helyett. A jelek, például a külső linkek értéke, fokozatosan vándorolnak át. Ez nem egyetlen pillanat alatt történik: a kereső a saját ütemezése szerint látogatja újra az oldalakat, így a népszerű, gyakran feltérképezett oldalak hamarabb átkerülnek, a ritkán látogatott mélyebb aloldalak később.

A folyamat három rétegből áll. Az első a szerveroldali réteg: a régi domain továbbra is válaszol, de minden kérésre 301-es státuszkóddal és az új címmel felel. A második a tartalmi réteg: az új domainen minden belső link, canonical címke, hreflang hivatkozás és strukturált adat már az új címekre mutat, így az új webhely önmagában is ellentmondásmentes. A harmadik a jelzési réteg: frissített XML sitemap, a keresőkonzolban jelzett címváltozás, és ahol lehet, a legfontosabb külső hivatkozások frissítése a partnereknél.

Mi történik a kereső oldalán?

Amikor a robot egy régi URL-t kér le, és 301-es választ kap, feljegyzi az új célt, és idővel azt tekinti a kanonikus címnek. Ha az új címen ugyanaz a tartalom van, és a belső jelek is arra mutatnak, a csere jellemzően simán lezajlik. Ha viszont az átirányítás a kezdőlapra mutat egy tartalmas aloldal helyett, vagy az új oldal tartalma lényegesen eltér, a kereső nem feltétlenül tekinti a két oldalt egyenértékűnek, és a régi oldal helyezése nem kerül át.

A tapasztalat szerint a költözés után átmeneti ingadozás gyakori, még hibátlan kivitelezés mellett is. Ennek hossza a webhely méretétől, a feltérképezés gyakoriságától és a hibák számától függ, ezért konkrét időtartamot előre ígérni nem felelős dolog. Amit ígérni lehet: minél tisztább az átirányítási térkép, és minél kevesebb egyéb változás történik egyszerre, annál rövidebb és kisebb a visszaesés.

Az átirányítás élettartama

Gyakori kérdés, meddig kell fenntartani az átirányításokat. Az általános iránymutatás az, hogy hosszú ideig, lehetőleg legalább egy évig, de a gyakorlatban a legbiztosabb, ha a régi domaint határozatlan ideig megtartod és az átirányításokat sem kapcsolod ki. A külső linkek évek múlva is a régi címre mutathatnak, és minden ilyen kattintás, illetve robotlátogatás csak akkor ér célba, ha az átirányítás még él. Egy domain éves díja töredéke annak, amit egy lejárt név miatti linkvesztés okozhat.

Fő módszerek

A domainváltást többféleképpen lehet ütemezni, és a megfelelő módszer a webhely méretétől, az üzleti kockázattűréstől és a technikai lehetőségektől függ. A három leggyakoribb megközelítés az egylépéses teljes költözés, a szakaszos költözés és a domainek összevonása. Mindháromnál ugyanaz az alap: oldalankénti, egy az egyhez átirányítás, nem tömeges átküldés a kezdőlapra.

Módszer	Mikor jó	Előny	Kockázat
Egylépéses teljes költözés	Kis és közepes webhely, változatlan szerkezet	Egyszerű, gyorsan lezárul, a kereső egyszerre látja a teljes képet	Egy hiba az egész webhelyet érinti
Szakaszos költözés	Nagy webhely, sok aloldal, kevés tesztelési kapacitás	A hibák egy kisebb részen derülnek ki, lehet tanulni belőlük	Hosszabb átmeneti időszak, két domain közötti belső linkek
Domainek összevonása	Több márka vagy országos oldal egyesítése egy fő domainre	Erősebb, egységes webhely, egyszerűbb karbantartás	Tartalmi átfedések, eltérő szerkezetek összefésülése

Saját döntési szabály

A módszer kiválasztásához az alábbi egyszerű szabályt használjuk, amely a saját gyakorlatunkból származik, nem iparági szabvány. Ha a webhely indexelt oldalainak száma kezelhető, az URL-szerkezet változatlan marad, és a teljes URL-térképet egy ember át tudja nézni, akkor az egylépéses költözés a jobb választás. Ha az URL-ek jelentős része mintázat alapján generálódik, és egyedi ellenőrzésre nincs kapacitás, akkor érdemes egy jól elkülöníthető részt, például egy kategóriát, előre átköltöztetni, két-három hétig mérni, és csak utána folytatni. Összevonásnál pedig minden forrásoldalnál el kell dönteni, hogy van-e pontos megfelelője a céldomainen, vagy össze kell olvasztani egy meglévő oldallal.

Ellenőrzőlista a költözés napjára

Mentsd el a kiinduló adatokat: indexelt oldalak, forgalom oldalanként, legfontosabb kulcsszavak helyezése, külső linkekkel rendelkező URL-ek listája.
Készítsd el az URL-térképet minden régi URL-re, beleértve a képeket, PDF-eket és a paraméteres címeket is, ha van rájuk forgalom vagy link.
Állítsd be az új domainen a HTTPS-t, és ellenőrizd, hogy a tanúsítvány minden használt aldomainre érvényes.
Cseréld le a belső linkeket, a canonical címkéket, a hreflang hivatkozásokat és a strukturált adatokban szereplő URL-eket az új címekre.
Kapcsold be a 301-es átirányításokat a régi domainen, és mintavétellel teszteld őket.
Töltsd fel az új XML sitemapet, és jelezd a címváltozást a keresőkonzolban.
Győződj meg arról, hogy a robots.txt az új domainen nem tiltja a feltérképezést.

Gyakori hibák

A domainváltások többsége nem egy nagy, látványos hibán bukik el, hanem sok apró, egyenként ártalmatlannak tűnő mulasztáson. Ezek közül a leggyakoribbak jól ismertek, és egy alapos ellenőrzéssel kiszűrhetők. Az alábbi lista a tipikus hibákat és azok következményeit foglalja össze.

Tömeges átirányítás a kezdőlapra

A legsúlyosabb és sajnos gyakori hiba, hogy a régi domain minden címe az új domain kezdőlapjára mutat. Ez kényelmes, mert egyetlen szabállyal megoldható, de a kereső ilyenkor nem kap egyértelmű jelet arról, hogy melyik régi oldal melyik új oldalnak felel meg. Az aloldalak helyezése ilyenkor nem kerül át, a látogató pedig a keresett tartalom helyett egy általános nyitóoldalon találja magát. A megoldás minden esetben az oldalankénti URL-térkép.

Átirányítási láncok és hurkok

Ha a webhely korábban már átesett egy HTTP-ről HTTPS-re váltáson vagy egy URL-szerkezet módosításán, könnyen előfordul, hogy egy régi cím először egy közbülső címre, onnan egy újabbra, és csak harmadik lépésben a végleges helyre irányít. Az ilyen láncok lassítják a feltérképezést és a betöltést. Még rosszabb a hurok, amikor két szabály egymásra mutat, és az oldal egyáltalán nem töltődik be. A régi átirányításokat ezért a költözéskor frissíteni kell, hogy mindegyik közvetlenül a végső célra mutasson.

További tipikus mulasztások

Az új domainen a fejlesztési időszakból maradt noindex címke vagy tiltó robots.txt szabály.
Belső linkek, amelyek még a régi domainre mutatnak, így minden kattintás egy felesleges átirányításon megy át.
Canonical címkék, amelyek a régi domainre hivatkoznak, és ellentmondanak az átirányításnak.
302-es, ideiglenes átirányítás használata tartós helyett.
A régi domain tulajdonjogának elvesztése vagy lejárata, amely után valaki más regisztrálhatja a nevet.
Egyidejű tartalomátírás, dizajncsere és domainváltás, amely után nem lehet megállapítani, mi okozta a visszaesést.

Egy saját példával szemléltetve: egy képzeletbeli, körülbelül 400 aloldalas szolgáltatói webhely régi domainjéről az új márkanévre költözik. Az első teszt során kiderül, hogy a blogbejegyzések régi URL-jei egy korábbi HTTPS-váltás miatt már kétlépéses láncon mennek keresztül, és a képek egyáltalán nem szerepelnek a térképen. A javítás két sor: a térképben minden régi változat közvetlenül a végleges új címre mutat, és a képkönyvtár kap egy mintázatalapú szabályt. Ez a példa kitalált, de a hibák típusa a valóságban is így szokott előkerülni.

Mérés

A domainváltás sikerét csak akkor lehet megítélni, ha van mihez viszonyítani. Ezért a mérés nem a költözés napján kezdődik, hanem hetekkel előtte, a kiinduló állapot rögzítésével. A kiinduló adatok nélkül minden későbbi szám csak benyomás marad, és nem lehet eldönteni, hogy egy visszaesés a költözés következménye, szezonális ingadozás vagy egy közben bekövetkezett keresőfrissítés hatása.

Mit érdemes mérni?

Mutató	Forrás	Mit keresel benne?
Indexelt oldalak száma	Keresőkonzol, mindkét domain tulajdonsága	Csökken-e a régin és nő-e az újon, nagyjából egymással párhuzamosan
Organikus kattintások oldalanként	Keresőkonzol, analitika	Melyik oldalcsoport nem hozza vissza a korábbi szintet
Átirányítások státuszkódjai	Saját feltérképező eszköz az URL-térképpel	Minden régi cím egyetlen lépésben, 301-gyel érkezik-e a helyes célra
404-es és 5xx hibák	Keresőkonzol, szervernaplók	Kimaradt régi URL-ek vagy túlterhelt szerver
Robotlátogatások	Szervernapló-elemzés	Feltérképezi-e a robot a régi címeket, és követi-e az átirányításokat

A mérés ütemezésére a következő, saját gyakorlatból kialakított rendet ajánljuk. A költözés napján és az azt követő napon teljes átirányítás-ellenőrzés fut a teljes URL-térképen. Az első két hétben naponta érdemes megnézni a hibajelentéseket és a feltérképezési statisztikákat. Utána hetente elég összevetni az organikus kattintásokat a kiinduló hetekkel, oldalcsoportonként. Ha egy csoport jelentősen és tartósan elmarad, ott kell kezdeni a hibakeresést, nem a teljes webhelyen.

Mikor kell beavatkozni?

Az általunk használt riasztási szabály egyszerű: ha egy oldalcsoport kattintásai a költözés utáni harmadik héttől is lényegesen a kiinduló szint alatt maradnak, miközben a többi csoport helyreállt, akkor ott valószínűleg nem az átmeneti ingadozásról van szó. Ilyenkor először az átirányítás célját, a céloldal indexelhetőségét és a canonical címkét kell ellenőrizni. A pontos küszöbértéket a saját webhelyed szórásához érdemes igazítani, ez a szabály kiindulópont, nem mérce.

A szervernaplók elemzése különösen hasznos, mert közvetlenül megmutatja, hogy a robot mit kér le a régi domainen. Ha a naplóban olyan régi URL-ek jelennek meg 404-es válasszal, amelyek nem szerepeltek a térképben, azokat azonnal pótolni kell. Ha pedig a robot már alig kéri a régi címeket, az jó jel arra, hogy a költözés nagy része feldolgozásra került.

Kapcsolódó részletes útmutatók

A domainváltás több technikai részterületre épül. Az alábbi útmutatók ezeket részletesen tárgyalják.